Megtartott élet

„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.”(Márk evangéliuma 8. fejezet 35. vers)

Augustinusról, a később híressé vált egyházatyáról olvastam, hogy mikor még csak egy egyszerű templomba járó vallásos ember volt, így imádkozott: „Istenem, tisztíts meg, de még ne most!”

S ma is vannak, hozzá hasonlóan, akik lehet azt mondják ugyan, hogy: „Jöjjön el a te országod!”, de belül hozzáteszik, csak még ne most, meg ne a jövő héten, ne idén, ne… Nekem még terveim vannak. Még ezt el akarom érni, még oda el akarok utazni, még élni akarok.

Egy kis haladékot adj Uram, meg még egy kicsit, meg még egy kicsit, és mire rájönnek, hogy amiért időt kértek az nem teszi boldoggá őket, akkor, ha nem is késő a megtérés, de nincs már erő, hogy tegyenek is valamit Jézusért.

Sokan mondták már nekem is, akik életük végén döntöttek; „bárcsak előbb jöttem volna Jézushoz, akkor nem tékozoltam volna el az életemet, az egészségemet, az emberi kapcsolataimat…”

És milyen sok azon egyházban felnőttek száma, akik „az élni akarás”, a ’mindent megpróbálás’ címén feladják elveiket. Vagy ott vannak azok, akik azzal az ürüggyel maradnak távol a gyülekezettől, és az evangélium munkájától, hogy megmentsék házastársukat, gyermeküket, barátaikat.

S milyen szomorú látni, hogy Jézus és a Biblia szavai teljesednek rajtuk. Mert e látszólagos ’missziómunka’ eredménye általában azzal végződik, hogy a megmenteni kívánt kapcsolat széthullik. S a megmentésből totális elvesztés lesz.

Bárcsak megtanulnánk ezekből a szomorú tapasztalatokból, hogy a mi feladatunk nem a megtartás, hanem a Megtartóra való hagyatkozás, az Ő segítségének az elfogadása, ahogy a zsoltáros mondja:

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.” (127. Zsoltár 1-2.)

-------------------------------

Légy készen!

Elcsépelt szó keresztény körökben! Várd Jézust! Jézus jön hamar! Készen kell lennünk! Meg kell majd állnunk Isten ítélőszéke előtt. Vajon mit takarnak ezek a mondatok? Legtöbbször elcsépeltek. Annyiszor mondtuk már másoknak is meg magunknak is, hogy egyáltalán meg sem fordul a fejünkben, mit is jelent az, hogy „készen lenni”! Csak úgy odacsapjuk: Igen Testvérem, nekünk készen kell lennünk! Oké, de mire? És hogyan? Mit kell tennem, hogy készen legyek? Aztán itt jönnek a kegyesebbnél kegyesebb szövegek: Ó, nekünk nem kell tennünk semmit, Jézus már mindent megtett értünk, nekünk csak el kell fogadnunk az ajándékot! Vagy a másik oldal: Igen, nekünk meg kell feszítenünk önmagunkat (no, ez meg mit jelent?), mindent meg kell tennünk, hogy készen legyünk Jézus fogadására! Jó, jó, de mi az a minden, amit meg kell tennünk?

Elgondolkodtam ezen az igén, ami a mai reggeli dicséret: „Azért legyetek készen ti is, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Máté evangéliuma 24. fejezet 44. vers.

- Műtét előtt állsz. Este már megkaptad a nyugtató tablettát, már nem ehetsz semmit. Reggel lezuhanyzol, még elolvasod a reggeli Igét, felhívod a férjedet, bátorítod, hogy nem lesz semmi baj, de azért majd zárja be kulccsal az ajtót, mielőtt elindul a munkahelyére, aztán várod a műtősfiút, aki betol a műtőbe.

- Meghívást kaptál Ausztráliába. Kezedben van a repülőjegy, megvetted az ajándékokat, kényelmes cipőt és más fontos ruhadarabokat is vettél. Aztán kipipálod a naptárban a napokat, amik már mögötted vannak, s látod, hogy csak pár nap van az indulásig. Aztán hívod a taxit, berakodsz, indulás a repülőtérre, beszállsz, várod, hogy landoljon, és találkozzatok a barátoddal.

- Első osztályos leszel szeptemberben. Már megvettétek a táskát, a füzetcsomagot, a ceruzák kihegyezve, az ecset és a festékes tubusok sorba rakva. Már az óvó nénivel voltatok az iskolában, láttad a padokat, talán már ki is választottad a tiédet. Aztán otthon számolod, mennyit kell még aludnod, hogy végre elérkezzen a nagy nap!

Megfigyelted a három fenti példa hasonlóságait? Mindegyikben a gondolatok középpontjában a nagy eseményre való várakozás állt, de addig mindenki végezte a maga dolgát. Ezt jelenti a készenlét. Gondolataid fókuszában Jézus közeli eljövetelének képei villannak fel, már minden előkészületet megtettél, naponta beszélgetsz vele, olvasod a leírást könyvedből, a Bibliádból, hogy milyen is lesz majd az az eljövetel, de addig is végzed napi teendőidet, hogy amikor az Emberfia megjelenik az ég felhőiben, ne érjen váratlanul, hisz készen vagy a nagy találkozásra!

Ezt a készenléti állapotot kívánom neked a mai napra és az összes többire, amelyek még az érkezésig hátravannak.