János 6:35,- Jézus pedig azt válaszolta: Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik meg soha, és aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha.
Én vagyok az élet kenyere ,- Zene:Mike József,-Szöveg: János 6:35

Én vagyok az élet kenyere. - 4x
Aki énhozzám jön,
Az nem éhezik meg,
Aki énbennem hisz,
Az nem szomjazik meg soha!
Én vagyok az élet kenyere...
---------------------------
János 10:9,(7),- Jézus akkor így folytatta: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok az ajtó a juhok számára. Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; bejár és kijár majd, és legelőt talál
Én vagyok az ajtó ,- Zene:Mike József Szöveg: János 10:9,(7)

Én vagyok az ajtó, a juhok ajtaja,
Én vagyok az ajtó, a juhok ajtaja.
Ha valaki rajtam át megy be, megtartatik,
Az bejár és kijár, és legelőre talál.
Én vagyok az ajtó, a juhok ajtaja...

---

Hull az Ige-mag. Zene: Mike József Szöveg: Füle Lajos és Mike József.

Szállnak évezredek,
S az Isten egyre vet:
Napfényes ég alatt
Még hull az Ige-mag.
Útfélre, kőre is,
Tövisvert földbe is
Hull, hull az Ige-mag.

Légy jó talaj, akiben szárba szökken, kihajt,
Aki termést érlel, gyümölcsöt bőven ad!

Szállnak évezredek.

De jaj annak, akiben szent csírája kihal,
Aki adós marad a harmincannyival!

Szállnak évezredek,
S az Isten egyre vet:
Napfényes ég alatt.
Hull, még hull az Ige-mag.
--------------------------------
Jeremiás siralmai 3:25-26,- Jó az ÚR azokhoz, akik benne remélnek, a lélekhez, amely keresi őt. Jó csöndesen várni az ÚR szabadítására
31-32 --Mert nem vet el örökre az Úr.
Ha megszomorít is, de együtt is érez kegyelmének gazdagsága szerint.
Jó az Úr azoknak, akik várják Őt,- Zene: ifj. Révész László
Szöveg: Jeremiás siralmai 3:25-26, 31-32 Károly fordítása nyomán R. L

Jó az ÚR azoknak, akik várják őt,
A léleknek, amely keresi őt.
Jó az ÚR azoknak, akik várják őt,
A léleknek, amely keresi őt.
Jó várni, és megadással lenni
Az ÚR szabadításáig!
Jó várni, és megadással lenni
Az ÚR szabadításáig,

Mert nem zár ki örökre az ÚR, sőt,
Ha megszomorít, kegyelme vigaszt nyújt
Jó az ÚR azoknak, akik várják őt,
A léleknek, amely keresi őt.

---

Jöjj hát
Hív a Krisztus szíved kéri. Egész élted adjad Néki
Vedd fel tehát a keresztet, űzzed el, mi nem eresztett.
Könnyű vele minden teher. Kit Ő vezet, gond-bút lever.
Ígéretét mind megtartja, Vész közt, bajban segít karja.
Jöjj hát még ma, álljunk sorba, Szent ügyünkért egy táborba,
Világítsunk sötét éjben, Szórjunk magot minden szívbe.
Zengjen dalunk, völgyben, hegyen. Ki közénk áll, bátor legyen.
Ki közénk áll, hívő legyen, Erőt, hitet, Tőle vegyen.1951. 08.10

---

Kérdezlek... igen, vagy nem?
Testvér... érzed benned az ént? - Mennyit kell küzdeni ellene,
s mégis, mennyiszer ölelkezünk vele. Fáj, ha valaki nem látja,
nem értékeli jól a munkánk. - Mit se törődve, lebecsüli durván.
És mégse lennénk boldogok... ha másra bíznák a szent munkát,
S nem éreznénk többé senki ostorát. Sőt, porba sújtana – ha Krisztus
a küszöbünkön, némán állna. - Könnyeznénk... mert ez mindennél jobban fájna.1970. 06.05

---

Kegyelem: az erő
Mindennap, amikor eljő az este, s mindent betakar a végtelen csend...
Leteszem én is a napi munkát, és térdre borulok Uram előtt.
- Megköszönni kegyelmét: az erőt. Azt az erőt – amit egyedül Ő ad.
Ami nélkül elbuknék a harcban, s hiába csatáznék önmagammal:
Reményt vesztve, mindig gyáva lennék. -A holnapban csak rémképet látnék.
De mert érzem az isteni erőt, ami feloldozza gyengeségem:
vállalom – bár sokszor még könnyezve, hogy a keresztet én is hordozom.
- És ha fáj is...nem hallod panaszom. Mindennap, mikor leszáll az este...
Leborulok csendben, Uram előtt, s az imában, amit ajkam rebeg,
Megköszönök mindent, amit adott, - Mindazt, amivel gazdagított. 1970. 01.21

---

"FÜLBEMÁSZÓ" IMÁDSÁG , - Lk 12,13-21
13 Ekkor így szólt Jézushoz valaki a sokaságból: "Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" 14 De ő így válaszolt: "Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?" 15 Azután ezt mondta nekik: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg." 16 Aztán példázatot mondott nekik: "Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, 17 ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. 18 Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűriemet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, 19 és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! 20 Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? 21 Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag."
----------------------------------------------------
Imádkozom.
Mint eső utáni megáradt patakból, gátat szakítva ömlenek belőlem a szavak,
s mert rongyosan nem akarok Isten elé állni, ünneplő ruhát adok minden mondanivalómnak.
Hozsannázva... úgy köszönöm meg az áldást, erőt, mint aki csodálatos szépségben lát mindent,
és akinek a kegyelem arany köntösben, a gondok közé türelmet, hitet hintett.
S hogy az imádsággal ne gyengítsek meg senkit, nem beszélek a bűnről... Csak a szeretetről...
Tennivalót kérek, mert bizonyítani akarom, hogy én sem félek... a keresztviseléstől.
-A végén áhítatos, mélységes csend után, bár testvér ámenek kísérik a hozsannát...
Nyomorultul üresnek érzem a szívem. -Visszaesni látom... imám ragasztott szárnyát.

---

Imádkoztam.
Még nem úgy, mint a publikánus Még a látásom is rosszabb, mint annak.
- Hiszem, vallom, hogy Isten mindenhol jelen van, S mégis-őelőtte is titkaim vannak.
- De amikor rám nehezedtek bűneim, és ki akartam magamból mindent dobni,
akkor önmagam előtt is oly nagyokká lettek, hogy nem mertem őket Uram elé hozni.
Csak hangtalanul – mert nem jött szó nyelvemre, mint dadogó kerestem a szavakat
Bár verejtékem, könnyeim is hullottak, erőtlenül, mint néma mozgattam ajkamat.
-S amikor tehetetlenül vergődve, csüggedten abbahagytam imámat...
úgy éreztem, a Mester hátrafordult, és ezt mondta: „Valaki érintette a ruhámat.”
-S én úgy, ahogy voltam... túláradó örömmel, mint akinek az ajkát záró bilincs szétpattant,
Odakiáltottam, hangosan, boldogan: -Bocsásd meg, Uram... Én voltam.