LÉTEZIK EGY ORSZÁG

Létezik egy ország, minek idő és tér, nem szabja határát, hol nincsen sötétség. Hol örök fény ragyog, hol nem váltják egymást, éjszakák és nappalok, Isten a fényforrás. Az Ő dicsősége ragyog, s Krisztus által, világossága jött, a földi világba. Ki Őt befogadja, szíve mélyén annak, már e földön felragyog, Isten országa. Nem gyötri félelem, azt

IDŐK JELEI

Emberek az idők jeleit figyeljétek, világ órája lehet, éjfélhez közeleg. Jelek: szökőárak, katasztrófahelyzetek, ne rejtsétek miként strucc, homokba fejetek. Ilyen módon szól hozzánk magasból az Isten, ha szeretet hangját nem hallja meg az ember. Ha gyarló önnön magát képzeli Istennek, mintha ég, föld, s a mindenség ura lenne. Pedig csak porszem, mit fölkap az idő szele.

LÁMPÁSOMBA TÖLTS OLAJAT!  Ján 3,20,- Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek cselekedetei.

Neki… nekem. Ez a sorrend.
Ez az első lépés azoknál,
kiknek az Isten megmutatja
Szerelmes Fiát.
– Sorrend ez… és nem lemondás.
Csak a ténye annak,
hogy így közeleg az Isten országa.
„Nekem pedig alá kell szállanom.”
Ez az alászállás – az én problémám, az én harcom.
Nehezen értő, nagyratörő szívem
mindennapos harca… „az én harcom.”
– Nekem annyi gondot, bajt okoz – ez az én.
Az énnek: egy szalmaszálnak,
egy ingadozó nádnak, egy buboréknak,
egy őszi levélnek… az önző ágaskodása.
– De csak azért, mert nem értem meg
hogy amennyit az énből itt leadok,
annyit bírok az Isten országából.
„Nekem pedig alá kell szállanom.”
Ez a „nekem” az, amit sokszor nem akarok
amit nem értek meg.
Bár egyszerű, ha engedem Őt növekedni.
Nem másban: bennem…
Jánosi odaadással.
– Ezt a jánosi odaadást várja tőlem az Úr.
Ez nem lehet kevesebb, nem lehet több,
mint a Neki… a nekem vállalása,
a pusztajáró engedelmessége.
… …Én vállalom ezt.
„Nekem pedig alá kell szállanom.”
– Az én küldetésem ezzel végetért,
de neki még nagy útja van… Ez az Ő útja.
Ennek az útnak tövisét, fájdalmát,
szenvedését, keresztjét…
Neki kell viselni.
Ennek az útnak vándorait,
botladozóit, gyáváit, csüggetegeit,
elesettjeit… kiket az Atya neki adott,
Neki kell felemelni.
… …Ő vállalta ezt.
És, mi vagyunk azok, akikért vállalta
a Gecsemáné, a gyötrelmek éjszakáját,
a Golgotát.
– Amikor ott látom Őt… megértem,
hogy Neki növekednie kell…
nekem pedig alá kell szállanom,
mert ezen a lépcsőn jutok hozzá fel. Tamáska Gyula

--------------------------

Pecznyík Pál – Isten hív…

Isten hív magához, jövel gyermekem.
Fiam adtam érted, s Vele mindenem.
Ami mennyben Övé, mind tied lehet,
ajándékaimon ámul majd szemed.
Lent minden mulandó, itt minden örök,
fény, szeretet, jóság, szépség örömök.
Közelemben élhetsz,láthatsz engemet,
fény-ruhában járhatsz,és kapsz új nevet.

Örömmel indulok, tudom, jót akarsz,
ha rám tör a veszély,óvón betakarsz.
Jézust, testvéremet, bár nem láthatom,
mert a trónteremben,ott ül jobbodon.
De lejön nemsoká fényes fellegen,
hogy minden hű testvért, Hozzád felvigyen!
Így válik valóra a hit, a remény.
Királyi gyermekké válik a szegény.