Akkor

Fényben fürdött fenn a Tejút…

A száz ezer csillag közül

egyetlenegy hajdan kivált,

kis Betlehem fölött megállt.

Akkor testté lett az Ige,

népén az Úr megkönyörült.

  Füle Lajos

Isten mosolya

A karácsony a legnagyobb csoda,

az Isten el el-nem-múló mosolya.

  Füle Lajos

Ha nem meleg

Ha nem meleg, vagy nem elég

egy gyertyaszál, mely benned ég,

más fényre is nyiss ablakot!

Sok gyertya ég, s egy csillag… ott!

  Füle Lajos

------------------------------------

Ajándékok

Uram, karácsony jön megint...

Te mindig jót teszel velem:

betölti most is lelkemet

ajándékod, a kegyelem.

Mi mindent kaptam már! De most

hadd adjak én is valamit!

Szerény ajándék ez, tudom,

mégis... legyen a hála itt

Tiéd, hadd áldjam tetteid!

  Füle Lajos

Lelkünk éjszakáiban

A lelkünk éjszakáiban

sebhelyek a kihunyó fények:

kiégő vágy, hamvadt öröm

– lehulló csillagok.

Egy Csillagtól gyógyul az éj,

ujjong a fény, derül a lélek,

ott izzik Betlehem felett:

„Naptámadat a magasságból”.

---------------------------------------

BEZÖRGET MINDENÜTT! 

Most készítsd, Isten népe,

a szívedet elő!

A bűnösöknek üdve,

az Isten hőse jő,

Kit irgalomból küld,

mint rég ígérte néked,

mert Ő a fény, az élet!

Bezörget mindenütt!

Hogy elkészüljön útja,

jöjj, építsd örömest!

Ha vársz az égi Úrra,

mit gyűlöl, messze vesd!

Mi  egyenetlen itt,

hegy és halom ledőljön!

A völgy, amerre Ő jön,

felemelkedjék mind!

Ó, engem szegényt, Jézus,

Te nagy kegyelmeddel,

e szent napokban, kérlek,

jöjj, magad készíts el!

Végy szállást énbennem!

A szívem legyen jászlad!

És mindörökké áldlak

víg hálaénekben.

      Valentin Thilo éneke (1607-1662)

Ford: Túrmezei Erzsébet

----------------------------------------------

Várom Őt              

Szenteste, hogyha újra eljön, én is

csatlakozom a csordapásztorokhoz

és térdemen, ha Betlehembe érek

tudom, Jézusom vétkemből feloldoz.

És bárány lesz a szívem. Tiszta, gyapjas,

fehér, szelíd bárány. Karomba véve

megcsókolom majd ujjongó örömmel

és rábízom örökre szent kezére.

            Gerzsenyi Sándor

-----------------------------------

Advent         

Csillag az égen

csillag az éjben,

ünnepet hirdet a fénye;

Hó ködök mélyén,

erdők szegélyén

mennek az utak elébe…

Régtelen régen

teljességében

készen volt terve az Úrnak.

Ígéretében

idők méhében

jelölte helyét az útnak…

Próféciában,

oszló homályban

nőttön nőtt, terjedt a fénye,

akik meglátták

már Őt imádták,

s messziről jöttek elébe.

Az égi ívben

mélyen a szívben

ünnepet hirdet a fénye:

Ma évről-évre

Nevét dicsérve

Siessünk, fussunk Elébe!

MEGSZÜLETIK 

Jézus, mély csöndben várni Rád

mily nagyszerű vágyakozás!

Köröskörül a téli fák,

s a világ csupa ragyogás,

a Titok zeng, mely eljövendő:

Megszületik a Messiás!

De hiszen eljött! S újra eljő?

Igen, hozzánk jő, újra Ő!

Mibennünk kell, hogy megszülessék,

Úr Jézus, lelkünk élete.

Széna-szalmánál jobban esnék

néki szívünknek melege.

Lakást venni bennünk szeretne

a Kegyelem, a Szeretet,

hogy számunkra is megszerezze

a boldog örök életet.

            Csanád Béla