SZÍVEM KITÁRVA JÉZUSRA VÁR  

Szívem kitárva Jézusra vár

Ő a karácsony királya.

Gyermeki szívem imája száll

csillagok útján, csodálva.

Ó, áldalak, te örök szeretet,

Te szent karácsonyi Csillag!

Lelkem élni kíván teveled

mint égbeszálló illat.

Ó, én örömmel fogadlak

Téged karácsony királya!

Vallom: megtartalak magamnak,

zengem: Hozsánna!

 Kárász Izabella  (Fényből fényességet, 27)

VALLOMÁS  

Fellobogtak a mécsesek,

a pislákolók, félszegek,

mikor e földre érkezett –

és…béke lett!

Megoldódtak a kételyek,

begyógyultak a mély sebek,

mikor szívembe érkezett –

És… béke lett!

Mindenkiért, mindenkinek

a Krisztus földre érkezett.

Gyújtsátok meg a mécseket!

És… béke lesz!

  Kárász Izabella  (

-------------------------------------------

Jön a Király

Most csend legyen!

Az őrálló kiált! 

Most készüljünk,

most várjuk a Királyt!

A többi fák

kopáran alszanak,

A fenyő vár.

A fenyő zöld marad.

A szívek is

hidegen alszanak.

Némelyik vár

és ébren marad.

Dobogva vár.

Az őrálló kiált!

Elébe mind!

Fogadjuk a Királyt!

Kopár a kert,

virágot nem kínál.

Puszta az út

s közeleg a Király!

Szívem, teremj

hamar virágokat;

Szeretetet,

hálát, nagyon sokat!

Illatosan,

fehéren nyíljanak,

s mind a Király

útjára hulljanak.

Jön a Király!

Hozsánnás már az út.

Tágra nyitom,

szélesre a kaput.

Ő nem csupán

nagy palotákban száll,

kis szívbe is,

ha tárt ajtót talál.

S hová betér, 

- óh, végtelen csoda! -

Karácsony ott,

nem múlik el soha!

-------------------------------------

Karácsony előtt

Legyünk egy kicsit csendben. Födje

mély csend a szíveket.

mert a sötét, elgyötört földre

karácsony közeleg.

Jó ha most lelkünk messzehagyja

a hajsza, lárma mind.

Ne siessünk hangos utakra,

Karácsony lesz megint.

Kezem a jászol előtt szépen

imára kulcsolom.

Nyomorúságom, szegénységem,

Mind elpanaszolom.

Szívem kitárom: „Kérlek, add meg,

ami nincsen nekem!”

Csodáddal, csodálatos Gyermek,

takard be életem!”

Hadd legyen szívünk boldog csöndje

imádattal tele.

Újra leszáll a sötét földre,

karácsony éjjele.

            Túrmezei Erzsébet

----------------------------------------------

Úgy nézhették

Az állatvilág fogadta be Őt:

barmok lehelték körül legelőbb.

Úgy nézhették tán, ahogy valaha

az angyalt látta Bálám szamara.

  Füle Lajos

-----------------------------

Évezredeken át

Évezredeken át

jött felénk a próféciában…

Megalázta magát:

gyermektestet öltött magára,

leszállott a mennyből a földre,

bűneinket hogy eltörölje

vére árán, szörnyű keresztjén…

Így lehetek én is keresztyén.

  Füle Lajos