Ádvent

Szent várakozás tölti keblemet,

Ádventi király, jöttödre várok!

Újítsd, erősítsd fáradt lelkemet,

Fényeddel oszlasd a homályosságot.

A gond-tehert, mit magam kerestem,

S mit szent kezed életemre rakott,

Úgy vihetem, ha itt jársz mellettem,

Ha vérző sebemre Te adsz balzsamot.

Próbáltam járni sokszor nélküled,

Azt hittem, elég bátorságom, erőm,

Elfordultam, nem fogtam kezed.

S eltévedtem a sötét útvesztőn!

De amikor egy ádvent-este,

Bekopogtál megfáradt szívemen,

Érkezésed éltem újjá tette,

Pihenhetek most drága kebleden.

Azóta lesem jöttöd hajnalát,

És ha mulasztásomra döbbenek,

Újra várom jöveteled napját,

Amikor mindent újra kezdhetek,

Amikor újra a szívembe zárlak!

Lelkem mélyén felcsendül az ének:

Áldás, üdv a béke Királynak !

Az örök Ádvent Istenének!

Mi várjuk Őt

Várjátok-e Őt, az alázatos szívű,

A csodás beszédű Istenembert?

Aki azért jött e bűnös világra,

Hogy felemeljen minden embert?

Várjátok-e Őt, a világosságot,

Ki az Út, igazság és élet.

Az örök élet forrásának vizét

Ingyen adta mindenkor tinéktek.

Várjátok-e Őt, a bús szenvedőt,

A töviskoronás kereszthordozót,

Ki magára vállalta szótlanul azt,

Ami az élet szégyene s terhe volt.

Várjátok-e Őt, aki feláldozta

Életét, hogy el ne vesszetek.

Kihulló vére árán megszerezte

Számotokra az örök életet…

Várjátok-e Őt, vagy közömbös néktek,

Hogy ki volt Ő e bűnös világnak?

És kételkedőn, miként Tamás tette,

Nem hisztek az isteni csodának?…

Ezért nem várjátok, és nem is készültök,

Mert szívetekben a világ az úr!

Rabok vagytok, e földhöz kötötten,

S lelketekre sötétség borul…

Mi várjuk Őt, a diadalmast,

A győzedelmes Istenembert!

Aki legyőzte e bűnös világot,

Hogy megmentsen benne minden embert.

Mi várjuk Őt, az Urat, a Királyt,

Kinek hatalma végtelen…

Amikor jő fényben, dicsőségben

Hozsánna zeng át az étheren.

Mi várjuk Őt, a világ Megváltóját,

Minden időben, minden percben

Imáink szárnyán, vágyó lélekkel

Megyünk eléje, hódolattal, csendben.

Mi várjuk Őt, mert terhes e világ,

Vigasztalan és elhagyott…

Sóvárgó, vágyó milliók lelkéből

Szállnak feléje hívó sóhajok.

Mi várjuk Őt! Mert övé a szívünk,

Ő a vőlegény, mi a jegyesek,

Szelíd, jóságos igazszavú Ember,

A megtestesült, örök Szeretet…

Jövel, Uram, Jézus Krisztus!

Mi minden időben készen várunk.

Boldogság lesz számunkra az óra,

Amelyben Téged színről-színre látunk.

Jövel, Uram, jövel! Igazságos bíró,

Hatalommal és dicsőséggel…

Ítéld meg e megroppant világot,

Mert „közel” immár az éjjel!…

            Somogyi János

Karácsonyvárás

Ha egyszer kitörő örömmel

tudnálak dicsérni, Uram!

És nemcsak hűvös köszönöm-mel,

melynek már szegett szárnya van,

repülni nem bír magason,

elakad porban, szavakon.

Tudnék úgy ujjongani Néked,

mint gyermekből ha hang kitör,

midőn játékot, édességet

átvesz anyja kezeiből.

Lehet-e, Uram, édesebb ajándék,

mint a szeretet?

Törj fel, öröm! Közel Karácsony,

a szív ilyenkor ifjodik!

Hadd lássak túl fenyőn, kalácson,

jussak el mind a jászolig!

Zengjek angyali éneket:

Eljöttél! Dicsőség neked!

            Schultz L.

Karácsony előtt

Legyünk egy kicsit csendben. Födje

mély csend a szíveket.

mert a sötét, elgyötört földre

karácsony közeleg.

Jó ha most lelkünk messzehagyja

a hajsza, lárma mind.

Ne siessünk hangos utakra,

Karácsony lesz megint.

Kezem a jászol előtt szépen

imára kulcsolom.

Nyomorúságom, szegénységem,

Mind elpanaszolom.

Szívem kitárom: „Kérlek, add meg,

ami nincsen nekem!”

Csodáddal, csodálatos Gyermek,

takard be életem!”

Hadd legyen szívünk boldog csöndje

imádattal tele.

Újra leszáll a sötét földre,

karácsony éjjele.

            Túrmezei Erzsébet