Advent, éber várakozás Krisztus eljövetelére

Már napokkal ezelőtt megjelentek a virágárusoknál az adventi koszorúk. A „szabályos” koszorú fenyőből készül, rajta három viola és egy rózsaszín gyertya. Más díszek is rákerülhetnek, de azok már nem tartoznak a lényeghez. A katolikus templomokban és családi otthonokban egyaránt elhelyezik, és a négy adventi vasárnap, vagy már előző este mindig eggyel több gyertyát gyújtanak. A gyertyagyújtást közös énekkel, szentírási szakaszok felolvasásával és közös imádsággal végzik.

Az Advent (az Úr eljövetele) ünnepe körül – idén november 29-én – kezdődik. Négy ádventi vasárnap van karácsonyig. Az Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza.                                                                   

Régi szokás templomainkban, hogy az adventi hétköznapokon hajnali, úgynevezett  misét végeznek.                  

Az adventben a keresztény ember készül karácsonyra, Krisztus születésének ünnepére, de egyben Krisztus világvégi eljövetelére is. A népi jámborság megnyilvánulásai az adventi koszorú mellett a karácsony előtti betlehemezés, és a keresztény család közös járása. Amíg a betlehemezés karácsony eseményeit mondja el, addig a Család-járás inkább a felkészülés ájtatossága a családi otthonokban .Ebben az időben sokszor felhangzik a csodálatos gregorián himnusz:– Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat.

-------------------------------------

ÁDVENTI HARANGSZÓ.

Borús szemű, gondbarázdált, fáradt arcú emberek.
Itt is egy és ott is egy. Vége sincs és száma sincs.
Mellettem sodródnak el , mind az utcaforgatagban.
Várja őket íróasztal, akta, gép, katedra, műhely, munka terhe, kenyér gondja.                                                                                                                        A nagy város ontja, ontja  , őket végtelen tömegben.
Gondbarázdált fáradt arccal, tovatűnnek, elsietnek.
Itt is egy és ott is egy. Vége sincs és száma sincs.
Valamikor,nem is régen… csak húsz éve… negyven éve…
mind ez a sok fáradt ember, hívő, boldog gyermekszemmel
tekintett a nagyvilágba.
Csodákat várt! Szelíd szárnyon, ha közelgett szent karácsony,
tekintete csodavárón, csodahívőn csillogott.
Jaj, a hajszás nagy robot, szeme fényét kioltotta.
Sose csillog benne most a csodavárás öröme.
Valamikor nekik is volt
gyertyafényes fenyőfájuk.
Évről évre kevesebb lett
rajt’ a gyertya… és az ágát
szelek törték, tördelgették…
Most már nincsen. Minek várnák
szent karácsony közeledtét?
A mennyország csukva-zárva.
Nem suhog az angyal szárnya.
A gyermekkor szép világa,
s vele minden – oda rég.
Most ők vesznek karácsonyfát
alkudozva, olcsó pénzen
és ők mondnak mesét.
Zúg az adventi harangszó.
Gyermekszemek lámpácskái
felragyognak – fénylenek.
Ők csak mennek fejlehajtva.
Másé már az üzenet.
Istenem, zúgó haranggá
teremtsd most a szívemet.
Istenem, harangozok:
ádventet harangozok.
Fáradtléptű embereknek
ádventet harangozok.
Bim-bam! Higgyetek megint!
Legyen ádvent bennetek!
Csodahívő szemetek
világítson a világba…
benne várakozás lángja,
benne ádventi remény!
Mert elő a Messiás!
Szeretete fénylő fáját
Lángja gyújtja, ahol várják.
Fül nem hallott, szem nem látott
égi békét, boldogságot,
el nem múló szép karácsonyt
irgalommal osztogat.
Önmagát is úgy megosztja,
hű szívét is – szeretettel.
Rózsásarcú kisgyerekkel,
fáradt léptű emberekkel,
úgy megosztja önmagát!
Jaj, a hajszás nagy robot
annyi szemnek Krisztus-vágyó
tiszta lángját kioltotta.
Sose csillog benne most a
csodavárás öröme…
istenem, harangozok.
Ádventet harangozok.
Fáradtarcú embereknek
ádventet harangozok.
Túrmezei Erzsébet

--------------------------------------

ÁDVENTI EMLÉK.

Ha már lehullt a hó ,s fekete földünket befödte,
hogy’ szállott gyermekálmok röpte a fényes ég felé, az égi trón elé…
De Téged nem talált meg.
Az égi gyermeket kereste, akiről, ha leszáll az este,
csodálatos mesék borulnak, vágytól égő gyermekszívekre.
Az égi gyermeket kereste, és nem talált rád, nem ismert meg…
Hiszen Te nem vagy többé gyermek.
Szétfoszlottak a régi álmok, meghaltak a mesék.
A karácsonyfa lángjait, oltogatták hideg szelek…
Még mindig nem ismertelek. Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém,
Megváltóm, Uram, Messiásom, ma sem ismerlek én.
Hála neked, hogy megkerestél. ,Ó, most már van karácsonyom,
és ádventi nagy csodavárásom.
Megcsaltak mind a régi álmok, de benned nincs csalatkozásom.
Benned mindenem megtalálom. A valóság szebb, mint az álom.Túrmezei Erzsébet

---------------------------------------