Hit másodkézből

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent.  A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. (Jn20,24-25) Szekönd-hend világban élünk. Használt autók, bútorok, ruhák, lábbelik – ha nincs elég pénzed az újra, vedd meg használtan, másodkézből. Ki van próbálva, működik. Másnak jó volt, neked miért ne lenne az?  Belepik életünket mások dolgai. Mások véleménye, mások használt tárgyai, gondolatai, mások érdekei, vágyai. A mi életünk így válik mások életévé. Jézus feltámadásának történetében azt is megláthatjuk, hogy a tanítvány nem élheti a mások életét. Mert a szekönd-hend hit nem működik. Mária nem hitte el, hogy Jézus feltámadt, amíg nem köszönt rá a sírkertben. Tamás nem hitte el, hogy Jézus feltámadt, amíg nem szembesült vele. Péter nem hitte el, hogy Jézus szereti és megbocsát neki, míg háromszor meg nem kérdezte tőle: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Pál nem hitte el, hogy Jézus feltámadt, amíg Damaszkusznál fejre nem állt vele a világ.  Itt az olcsó használt hit, tessék, tessék! Láttuk az Urat! Láttuk, ahogy az életünk változik, kevesebbet járunk diszkóba, kevesebbet iszunk, kevesebbet káromkodunk, már nincsenek egyéjszakás „kalandjaink”. Hallgatja ezeket a bizonyságtételeket az ember és azt mondja, jó-jó. Lehet, hogy ez neki bevált, de nekem tuti nem ez a megoldás.

A másodkézből kapott hittel pontosan ez a baj: sosem lehet a tied egészen. Hallgathatod a tudósításokat a megváltozott életekről, emberekről, akik kutyából szalonnák lettek, de ez felszínes, sekélyes semmitmondásnak tűnik. Persze hogy az. Mert nem a te sztorid. Nem te küzdöttél meg érte. Tamásnak se jelent semmit, amit a többiek elmondanak neki. Láttuk az Urat, csak te nem voltál itt! Ja persze. Hiszem ha látom. A hit továbbadására (mint azt a tapasztalat bizonyítja) nincsenek szavak. „Csak az kiabál, aki fél” – osztja az észt a Hiperkarma is. És valóban: aki csak beszél a hitről és nem áll minden szava mögött a megküzdött-türelemmel kimunkált személyes találkozás Jézussal, annak a bizonyságtétele csak az időt tölti egy előadás előtt, amíg késik az előadó, vallásos magamutogatás lesz belőle vagy a kétségeit kompenzálja a bizonyságtétellel. Elrongyolódott, elhasználódott, szakadozó hit. A nyári táborok, különösen a KRISZ hetek közeledtével emlékezzünk vissza erre a történetre és tanuljuk meg Tamástól a becsületes kételkedés művészetét. Nem hisz semmit, amíg mások mondják, amíg mások előre megrágva akarják a szájába nyomni azt, hogy Jézus él. Inkább át akarja élni-érezni mindezt, hogy megmaradjon, hogy a saját életét élje és a saját találkozásából táplálja hitét. Neki nem kell mások levetett hite. Az embereknek nem a bizonyságtételed kell. És nem attól lesz jó a bizonyságtételed, hogy kigyakoroltad, hogy sírsz, hogy megtértél a diszkótól, már többet nem pasizol-csajozol. Az embereknek az kell, hogy lássák: ez nemcsak parasztvakítás, te tényleg éled azt, amit beszélsz. Egyszerű? Banális? Még szép. Mégse megy. Nekem se. Kedves Bizonyságtevő! Azt mondod, láttad az Urat? Zsírkirály. Pacsi. Nagyon jó. Most mutasd, hogy mások is láthassák! Laskoti Zoltán
 

 

   Gyönyörködni az Úrban

       „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.”  (37. Zsoltár 4. vers

Úgy vélem ez a bátorító mondat sokunk szívének kedves Bibliaverse. S főleg e vers második felére, - arra, hogy az Úr majd megadja szívünk kéréseit - szoktunk koncentrálni, elfeledve, hogy ez az ígéret a mondat első felében olvasható feltételhez van kapcsolva.

 Gyönyörködjél az Úrban, mondja a Zsoltáros. S hogy mit jelent ez a gyönyörködés Hadd álljon itt a XIX. században élt híres baptista prédikátor Spurgeon gondolatsora:

„Az Úrban való gyönyörködésnek átalakító ereje van, mert felülemeli az embert romlott természetének kívánságain. Az Úrban való gyönyörködés nemcsak önmagában jó dolog, hanem a szívünkben is olyan kívánságokat ébreszt, amelyek teljesítésében az Úr kedvét leli.

Avagy nem magasztos dolog-e az, hogy kívánságaink annyira átalakulnak, hogy végül azonosak lesznek Isten akaratával?

Az ember azonban, nagy ostobán, először kíván valamit, azután nekilát, hogy megszerezze magának, amit megkívánt. Nem Isten rendelése szerint cselekszünk, mert Ő azt tanácsolja, hogy először Őt kell keresnünk, azután várhatjuk, hogy minden egyéb ráadásul megadatik nekünk.

Ha engednénk, hogy Isten betöltse a szívünket, mígnem az túlárad a Benne való gyönyörűségtől, akkor Isten maga gondoskodna arról, hogy semmi jóban ne lássunk hiányt.

Ezért ahelyett, hogy a világban rohangálnánk múló örömöket keresve, maradjunk csak „otthon" Istennél, és igyunk az Ő forrásából. Ő többet tud tenni értünk, mint valamennyi barátunk együttvéve.

Jobb megelégedni Istennel, mint az érzékek ideig-óráig tartó gyönyörűségei után futkosni. Kezdetben talán csalódást érzünk majd, de ha ezáltal még közelebb kerülünk az Úrhoz, végtelenül hálásak lehetünk érte, mert végül minden helyénvaló kívánságunk teljesülni fog.”

 /C.H.Spurgeon, Isten ígéreteinek tárháza/

--------------------------------------------------------