ISTEN HORD KARJAIN

1. Isten hord karjain ne csüggedj el,
Védelme biztató, jöjj ismerd fel!
Hatalmas karjain magához von,
Nem árthat semmi sem, Ő oltalom.

Refrén:
Kézen fog Isten és vigyáz reád,
Szeret mint gyermekét, hisz Ő Atyád,
Hitben e szent tudat, sziklaszilárd,
Hűsége megmarad próbákon át.

2. Isten hord karjain magányodban,
Meghallgat könnyező fohászodban.
Ha a sok gond alatt megfáradt vagy,
Felvidít hű Urad, bízd rá magad!

Refrén:
Kézen fog Isten…

3. Isten hord karjain ínségedben,
Elmúló életed sok terhében,
Megáll az Ő szava, vissza nem tér,
Fogadd be benned is örökké él.

Refrén:
Kézen fog Isten…
---------------------------------------

MEREDEK ÉS SZŰK AZ ÚT

1. Meredek és szűk az út,
Mely visz győzelmünk honába.
Boldog, aki odajut,
Mert nem futott az hiába.
Boldog, aki jól küzdött,
S kit a bűn le nem győzött.

2. Örök lesz a jutalma,
Ki megmarad végig híven;
Világ el nem csábítja,
És az Úrnak él egészen.
Reményének alapja
A győzelmi korona.

3. Ki meghalt a kereszten,
Üdvösséget szerzett nékünk:
Fölment dicsőségesen,
Várva, hogy utána menjünk.
Jézus keskeny úton járt:
Kövessük mi is nyomát!

4. Testvérek, haladjatok
Bátran e zord pusztán által!
Ébren imádkozzatok:
Isten segít hatalmával!
Aki mindent megtehet,
Jézusban ad győzelmet!
-----------------------------------------------------
A LEGNEHEZEBB KÉRÉS;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Szerző: Páskuly Józsefné

Ha elkerülnek gondok, bánatok,
Könnyű kimondani,
De ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész,
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
Ha éjszakának tűnnek a nappalok,
Eltördelni mégis a mondatot:
Hogy legyen meg a Te akaratod!

Inkább sikoltanék; Atyám, ne, ne!
Mért kell ennek így történnie?
Szívem keserű lázadásba jut
Ha érthetetlen előtte az út!
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem, hát ez a szeretet?!
Aztán elcsitul.

Bocsáss meg Atyám,
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom,
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghez viheted,
De szívem attól nem lesz csendesebb.

Taníts meg hát szívből kiáltani
Ne csak szájjal, szívvel mondani:
Ahogy Te akarod, ne ahogy én
A békesség csak úgy lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre vezetsz, bátran mehetek,
S mindennapi kérésem az marad,
Add, hogy csupán Téged kívánjalak.
Legyen akaratod, ha a nap nevet,
Legyen akaratod, ha az éj temet.
Legyen akaratod most és mindörökké,
Igen, fogd meg kezem, fogadd el a szívem!
S ha utad célját el is takarod,
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!
-------------------------------------------------------------
TESTVÉREIM JAVÁÉRT.

1. Testvéreim javáért fáradnom, küzdenem:
Ó, erre segíts engem, én édes Istenem!
Hogy tövises pályámon ragyogjon szeretet,
Mert aki boldogít mást, boldog csak az lehet!

2. Ne legyen életemben soha egy pillanat,
Melyben elhagyna engem, e nemes indulat!
Ajándékozz meg engem jó szívvel, jó Atyám,
Hogy boldogítva – boldog lehessek igazán!

3. E földön annyi a könny és annyi itt a seb,
Mi volna boldogítóbb, mi volna nemesebb,
Mint könnyet felszárítni, még ha egy cseppet is,
Mint sebet bekötözni, még ha csak egyet is.

4. Te, mint samaritánus szolgáltál, Jézusom;
Hogy példádat kövessem, szívből imádkozom:
Lehessek tanítványod a te Lelked szerint,
Akit a jótevésre a szíve kényszerít.
--------------------------------------------
TUDSZ-E SZERETNI.
Szerző: Csopják Attila

Szeretni nem tud minden ember.
A lélek drága gyöngye ez,
melyet a testtől senki nem nyer,
csupán csak Isten adja ezt.

Szeretni tudni kincs a mennyből.
Ez tesz gazdaggá igazán.
Mellette oly kicsinyre törpül
minden művészet, tudomány.

A gőg, kevélység meg nem érti,
hogy ez valóban létezik,
de ha egy szívben elkezd égni,
az érzi édes, szent tüzit.

Szeretni Istent, embertársat,
szolgálni, tenni szívesen.
Irgalmat, üdvöt nyújtni másnak,
Dicsérni Istent szüntelen.

És átkarolni gyöngédséggel
ellent, barátot boldogan.
Szeretni nem tud minden ember,
csak kiben Isten Lelke van.

Tekints csak fel a Golgotára,
ott látod Jézust, hogy szeret.
Ő felvette bűnöd magára
és érted önként szenvedett.

Ó szív, kívánj e drága kincsből,
s ha kell, forrását megleled!
Istennek örök szerelméből
meríthetsz hittel eleget.

---

ISTEN LELKE, SZÁLLJ LE HOZZÁNK!
(szöveg és dallam: Bányai Jenő)

1. Isten Lelke, szállj le hozzánk új korszaknak hajnalán!
Hitharcokban próbált néped, ím, előtted most megáll.

Kar: Zeng a hála néped ajkán, egy szív, egy cél szárnyat ad,
Jöjj, Úr Jézus, álld meg néped, Így Tehozzád hű marad!

2. Annyi korszak küzdelmében sorainkra szállt erőd,
Adtál nékünk Józsuékat, vezettek sok harcban ők.

Kar: Zeng a hála néped ajkán, egy szív, egy cél szárnyat ad,
Jöjj, Úr Jézus, álld meg néped, Így Tehozzád hű marad!

3. Néped újból most elindul, hisszük, hogy Te jössz velünk;
Jobbod megvéd, vezet minket, égi honba érkezünk.

Kar: Zeng a hála néped ajkán, egy szív, egy cél szárnyat ad,
Jöjj, Úr Jézus, álld meg néped, Így Tehozzád hű marad!
-----------------------------------------------

HÁLATELTEN.
(szerző: Kovácsy József)

Hajtsunk ma fejet halottaink előtt,
Kik fegyverrel védték a magyar földet,
Kik életüket áldozták érettünk
Az utolsó pillanatig, míg léteztünk,
Még akkor is, mikor minden elveszett!
Hajtsuk meg zászlóinkat hőseink előtt,
akik Budát és Pestet védelmezték
Hősiességük példáját mutatva,
Heteken át vérüket hullatva
Megpecsételték a Halált, végzetet!

Hajtsunk fejet a megmaradottaknak,
Kik kitüntették magukat hűséggel –
Kik fegyverrel kezükben eposzt írtak,
A Sátán ellen dicsőséggel vívtak,
Hogy biztosítsanak új ezredet!
Hajtsunk fejet vérző nemzetünk előtt,
Mi magva volt a hős ellenállásnak –
Mi feltartóztatta kelet csordáit,
Így nem gázolhattak le a Rajnáig,
Védőbástyaként állva a terepet!

Hajtsuk meg térdünket Istenünk előtt,
Hogy megtartott minket az ősi hitben –
Hogy vállalhattuk a véráldozatot,
Hogy anyáink szülhettek friss magzatot,
Kiknek hangjától a világ reszketett!
Hajtsuk meg derekunk fiaink előtt,
Kik átvették szerepét e hős fajnak –
Hogy legyen erejük a vért csodára,
Ha kell új harcra, vagy megtorlásra,
Mert bűnhődik, ki ellenünk vétkezett!
---------------------------------

HITTEM BENNED
1. Hittem benned, s most íme zengek
Irgalmad nagy tetteiről.
Értem ontott ártatlan véred
Minden vétket, bűnt eltöröl.
Zengek néked, mert a halálod
Értem mindent elvégezett,
Üdvöt szerző isteni Bárány
Sok vétkemért megöletett.

2.Hittem benned, s most íme látlak
Följebb, mint a zord Golgotán,
Nézlek téged mint győzedelmest,
Kit fény ékít szent homlokán.
Szószóló vagy fönt az Atyánál
Minden szívért, aki tiéd,
Mert mennybéli fegyvereiddel
A Sátánt a földre veréd.

3. Hittem benned, mennyei bárány,
Tövisekkel ékesített,
Méltósággal meg koronázva
Most kormányzod fönn az eget.
Ítélkezni majd mikor eljössz
Élők s holtak dolgairól,
Mennyben, földön s a pokolban
Meghódolva mind leborul.

4. Hitből zengve szál fel a hálám,
Légyen tiéd a tisztelet,
Hű megváltó, mennyei Főpap,
Úr vagy minden más úr felett,
Isten áldott szent Fia, jöjj el
Fény árban s ég angyalaival,
Felhők szárnyán nagy diadallal
Jöjj, Úr Jézus, Jöjj mihamar!
--------------------------------------
HINNI KELL.
Szerző: Komlósi Gizella

Mért vagyok én - tűnődöm szüntelen
vajon mi dolgom van idelenn?
Hiába, választ rá nem kapok,
értelmetlen gondolkodom.

Helyette inkább hinnem kellene.
A hit bátorít, bármiben hihetsz,
nélküle lelked üres verem,
melybe ha bele esel, vétkezel.

Erős vár, mit bevenni nem lehet,
nem is létezik csak.. képzelem,
mégis féltve őrzöm saját hitem,
már tudom mi a dolgom idelenn.

S teszem. Tehetnéd te is...
Majd ő lépésről lépésre vezet,
egyszer eljutok arra az útra is,
hol tűnődésem jutalmát elnyeri.

-----------------------------------------
JÖJJETEK MIND.

1. Jöjjetek mind, ti, buzgó keresztyének,
Szemléljük őt, Krisztust, a nagy Királyt!
Ő égbe száll, hangzik már boldog ének,
Ujjongva zengi nagy diadalát.

2. Mennyekbe ér a fényes felhő szárnyán,
Szent sereg és angyalkar várja őt.
Megtörve már halál, verve a Sátán!
- Győzött az Úr! - A menny áldja a Hőst.

3. Országa vár, hol helyet készít nékünk,
Édeni hon, hova ő befogad.
Végtelen nagy kegye árjában élünk,
Mert Lelke áld, és üdvösséget ad.

4. Egy napon ő, ki trónol fönt az égben,
Ítélni jön élőt és holtakat.
Győzelme teljes a nagy mindenségben.
Feltámadunk, ránk örök nap virrad.

-----------------------------------------
A MENNYBE MENT JÉZUSHOZ.
Szerző: Bódás János

Uram, ha most onnan lenézel,
lásd: a lét most sincs tele mézzel,
hogy rengeteg bûn, kapzsiság van
e szüléstõl nyögõ világban.
Még nem mérték az igaz ember,
az az \"igaz,\" kinél a fegyver,
az akar \"jót,\" aki hatalmas,
a szegény, gyenge neve: hallgass!
... BÉKE?!... Öt kontinens rivallja
s a kapzsi ember meg se hallja,
sõt, a nevedben ölni készül,
s Te is, nem úr vagy már, de vádlott:
-- így váltottad meg a világot?

Engem nem tántorít el Tõled,
ha nem mindig látom erõdet,
de száz ok, érv, kínos eset
szól napról napra ellened
s a gyenge hit megtántorul,
ha nem látja: Te vagy az Úr!

Uram, nem magamért esengek,
de százmillió ember szenved,
tetû, éhség, rabszolga-járom
gyötri õket. Ezeket szánom.
Mocsok, sötét odúk penésze
s börtönfenék... Ez sokak része.
Csontváz-anyák korcsokat szülnek
s mind átkozódva, sírva tûrnek,
szívük már robbanásig megtelt
atom-erejû gyûlölettel...

A szenvedõk nevében kérlek,
add, hogy legyen élet az élet,
ne köss békét herék hadával:
a munkát övezd glóriával.
Nem kívánjuk, hogy Tündérország
legyen a Föld... Hadd hulljon orcánk
harmata - de legyen az ember ember,
nemes, szép küzdelemben.

Tedd ujjongóbbá dalainkat,
ritkítsd meg sûrû sóhajunkat
s adj jó békét - ne majd a mennyben,
de a Földön is!... Ámen, ámen.