Örülj!

„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.” János evangéliuma 15:9-11

Isten szeretné, ha örülnél. Ha mindketten örülnétek. Ha nyitott szemmel és szívvel élnéd az életedet, minden jót meglátva, mindenért hálát adva. Szeretné megváltoztatni a látásmódodat, hogy ne csak azt lásd, ami nincs, ami hiányzik, ami még kell, hanem vedd észre, milyen gazdag vagy, és milyen sok okod van örülni.

Hidd el, sokkal jobb az állandó panaszkodás helyett pozitívan tekinteni múltra, jelenre, jövőre, és meglátni az élet nagy kincseit.

Ma reggel Isten az Ő szeretetén  keresztül akar nevelni erre az új életformára. Hiszen, ha szeretesz, az öröm szinte magától jön. Ha szeretsz igazán, Isten szeretetével, akkor mindig találsz okot az örömre, hálára.

Hát tegyél egy próbát! Kutasd Isten szeretetét, olvass róla naponta, éld, érezd át, és kérd, hogy ezt tudd továbbadni mások felé. Kérd, hogy Ő maga tanítson meg igazán örülni, és hidd el, más fényben fogod látni a mindennapokat.

Kívánom az előtted álló hétre, hogy tapasztald meg Isten örömét, tedd magadévá, és add tovább másoknak!

----------------------------------------------

-. Megelevenít és egyesít Ezékiel 37,1–23 A szanaszét szóródott csontok látványa megrendítő és egyben szánalomra méltó. Senki sem temette el őket a megfelelő időben, nem volt, aki megadja számukra legalább a végtisztességet. Ott hevernek egymáson, már össze se lehet rak- ni őket, és csak akkor „szólalnak meg”, amikor a szél egymáshoz koccantja őket. Az elmúlást, a reménytelenséget és a magárahagyottságot sugallja a völgy képe. Ez a látomás azonban Isten népéről beszél. Idáig is eljuthat egy közösség, amely egykor élő, virágzó és tevékeny volt. Nincs reménység, terv és valóságos élet, csak egymás mellett maradt emberek, akik elvesztették minden hitüket az ígéretekkel teljes jövőben. Mi lehet a megoldás? Csak a csoda segíthet, márpedig az Úr a csodák Istene. A Mindenható tervére és egy engedelmes szolgára van szükség, aki megérti az Úr akaratát, majd kész azt elmondani és megtenni. Közvetlenül a prófétai szó, vagyis a Teremtő élő igéje és a Lélek megelevenítő ereje végzi el a munkát. Addig, amíg ezek megvannak, nincs reménytelen állapot. Lehetnek időszakok, amikor elgyengülünk, megcsontosodunk, úrrá lesz rajtunk a reménytelenség, de ezt nem szabad elfogadni úgy, mintha nem len- ne más lehetőség. Nem azért vagyunk az Úr népe, hogy megadjuk magunkat az elkeseredésnek, és csak addig jussunk el, hogy siránkozunk jelenlegi állapotunkon. Lehet, hogy emberileg nincs is miben reménykedni, mert fogva tartanak rossz szokásaink, nézeteltérések, szakadások, értelmetlen viták választ- ják el egymástól a testvéreket. Eljött hát az ideje a Lélektől való megújulásnak. „Életre kelnek-e még ezek a csontok?” – kérdezte Ezékieltől az Úr. A próféta válaszában benne volt a megoldás: „Ó, Uram, Uram, te tudod!” Vagyis, ha Istennek van jó terve a kiszáradt csontokkal, megtörténhet a csoda! Van-e velünk a Mindenhatónak még jó szándéka? Tudjuk-e engedelmes szolgáiként meghallani és bátran képviselni azt? Először a csontok kezdtek egymáshoz illeszkedni. Minden darab megtalálta a saját helyét. Ez azonban igen nagy és dörgő hanggal járt. Ezek után az inak összekötötték a csontokat, majd az izmok és a bőr következett. Legutoljára érkezett az életet adó Lélek, hogy talpra állhasson a sereg. Ennek ez a sorrendje, amit nem lehet megfordítani. Az ige először helyére rakja a megfelelő részeket, ami zajjal fog járni. Ezután következik a kapcsolatok helyreállítása, majd a megelevenítő Lélek. Az Úr a Gyülekezetet is hasonló módon akarja felépíteni Jézus Krisztusban (Ef 4,15–16). Isten Lelkének munkája mindig életet, megújulás eredményez! Áldott legyen a mi Urunk, hogy van még élő szava hozzánk! Kérjük, hogy elevenítse meg életünk minden részletét, hogy bátran hirdessük hatalmát és szeretetét mindenki előtt!  Imaáhítat: Vizsgáljuk meg, mennyire vagyunk kitartóak, fáradhatatlanok az imádkozásban! – Lk 18,1

---------------------------------------------

Csak úgy, az életért
Szeretek élni.
Néha persze rajtam is eluralkodik
a vad, kétségbeesett,
elviselhetetlennek
tűnő szomorúság,
de ha már túl vagyok rajta, tudom,
hogy pusztán létezni, életben lenni
nagyszerű dolog.
Agatha Christie
-,,-,-,-,-,,-,-,-,-,-

Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.
Albert Schweitzer
Fájdalom idején
A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.
Stephanie Ericsson
-,-,-,-,,-,-,-,,-,-,-,-,

Ha kitérünk a fájdalom elől - az elviselhető fájdalom elől -, akkor nem csupán arról van szó, hogy felborul a realitás: azt is jelenti egyúttal, hogy elszigeteljük magunkat a közös fájdalomtól, az emberiség fájdalmától. Olyan, mintha behúznánk vagy letörnénk adóvevőink antennáját; olyan, mintha az emberiségszenvedéseinek és örömének nagy szimfóniájában teljesen önfejűen játszanánk a saját kis dallamainkat.
Victor Gollancz
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Az ember úgy enyhíthet igazán saját fájdalmán, ha osztozik mások fájdalmában.
Madame De Maintenon
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-

Egyezzünk meg valamiben... ha találkozunk egymással, és rámosolygunk a másikra, még olyankor is, amikor nagyon nehezünkre esik mosolyogni... mosolyogjunk vissza - tegyük meg ezt az apró szívességet.
Teréz Anya

--------------------------------------------------------

-  A megújultak kérései Ezékiel 36,33–38 Különös azt olvasni, hogy „még azt is kérheti tőlem Izrael háza, hogy ezt tegyem velük: úgy megsokasítom az embereket, mint a juhokat”. Hát nem kedves előtte mindenkor megtérőkért imádkozni, nem örül annak, ha növekszik a gyülekezet, az ő népe? De igen, az embertársainkért való imádkozás „jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,3–4). Ám nem minden idő- ben van meg életünkben az -az alap, amelyre építve Isten megadhatná kérésünket. Nem elég megtérőkért sóvárognunk azért, hogy imaházaink üres padjai megteljenek üdvözültek sokaságával! Mindenekelőtt megújulásért kell könyörögnünk, hogy a körülöttünk élők megláthassák mindaz, ami történik, több emberi munka eredményénél. Megújulás nélkül minden növekedésben benne van a mások előtt való tetszelgés lehetősége és a lelkiismeret önmenyugtatása. Meg kell látnunk, hogy Isten megújítása nélkül csak romokat – olykor díszes és tetszetős romokat – tudunk építeni. Amikor Isten megújító és helyreállító munkája végbemegy rajtunk, akkor átélhetjük, hogy nemcsak könyörgünk megtérésekért, hanem „tele lesznek a romba dőlt városok emberek tömegével”... Keresztyén házirend Kolossé 3,18–21 A hét végéhez érkezve jó újból olyan igéket olvasni, amelyek a keresztyén családok jó rendjéről tesznek bizonyságot. Hiszen mindannyian fontosnak tartjuk, hogy rendezett családi életet élve örömteli, szeretettel teljes és harmonikus körülmények jellemezzék otthonunkat. Fontos megértenünk újból és újból, hogy a jó rend kialakulásában mindannyiunknak megvan a maga feladata. Legyünk feleségek vagy férjek, gyermekek vagy szülők, meg kell tanulnunk a magunk kötelességeit teljesíteni. Gyakran jobban tudjuk, hogy mi a másik kötelessége, hol kell megváltoznia ahhoz, hogy rendezettebbek legyenek a dolgaink. De vajon azt is ilyen világosan tudjuk-e, hogy nekünk mit kell tennünk? Ha rendezett családi életet, Istenről tanúskodó jó rendet, őszinte szeretetközösséget akarunk a családunkban, azzal kell foglalkoznunk, amit nekünk tanít az Úr. Gyermekekként meg kell értenünk, hogy a szülőknek való engedelmesség Isten előtt kedves cselekedet. Feleségekként meg kell értenünk, hogy a férjnek való engedelmesség nem valami régimódi dolog, hanem az Úrban illő viszonyulás. Férjekként meg kell tanulnunk úgy szeretni feleségünket, hogy ezzel segítsük az engedelmességüket. Szülőkként pedig tanulnunk kell a gyermekeinkre való odafigyelést, hogy egészséges felnőttekké válhassanak. Imádkozzunk azért, hogy készek legyünk Istenben és Istentől tanulni!