Megújító kegyelem Ezékiel 36,13–32 Isten népének szüksége van Isten megújító kegyelmére. Izrael népéhez hasonlóan a ma keresztyénsége is sok tekintetben hűtlenné vált Istenhez. Megalkuvóvá lettünk Isten igazságainak képviseletében, és ezzel hiteltelenné az evangélium hirdetésében. Nem érdemeljük ugyan, de Isten saját neve tisztességéért új jövőt akar munkálni. Az Úr tisztító munkája azonban nem elsősorban a külső jegyek át- formálását jelenti. Ne gondoljuk, hogy ha kegyességi gyakorlatunk formáit átalakítjuk, akkor végbe is ment rajtunk Isten megújító munkája! Bármilyenek lehetnek a külső megnyilvánulásaink, ha szívünkben nem ment végbe a változás, akkor nem történt semmi. Urunk nem egyszerűen istentiszteleti formáinkat, evangéliumhirdetési módszereinket akarja megváltoztatni, hanem a szívünket megújítani. Olyanokká akar tenni bennünket, akik meghallják Isten hívását, és válaszolni tudnak arra. Szükségünk van a Szentlélek megelevenítő munkájára, hogy megszabadulva megalkuvásainkból fakadó minden tisztátalanságunktól valóban Isten népeként élhessünk a világban. Imádkozzunk őszinte lélekkel kérve: „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?” (Zsolt 115,1–2)  Az édesanyjáról gondoskodó Megváltó János 19,25–27 Jézus különös módon tanít bennünket arra, hogy miként viszonyuljunk a „tiszteld apádat és anyádat” parancsához. Isten arra neveli népét – úgy Izraelt, mint a mai gyülekezetet –, hogy a családi kötelékeket mindenkor az ő ajándékaiként szemlélje. Ahogyan igaz az hogy „az Úr ajándéka a gyermek, az anya- méh gyümölcse jutalom” (Zsolt 127,3), úgy igaz az is, hogy a gyermek számára pedig a szülő Isten ajándéka. Mindazok, akik a Mindenható ajándékaként tekintenek a szüleikre, nem teherként élik meg a róluk való gondoskodást – amikor már megfordul a gondoskodás iránya –, hanem felelősséggel vállalják, míg csak lehetőségük van rá. A kereszten függő Jézus az egyedül maradó édesanyját rábízza szeretett tanítványára, Jánosra. Gondoskodó megnyilvánulása arra ad követésre méltó példát számunkra, hogy egy gyermek életében sincs – a szülőhöz hasonló- an – olyan körülmény és élethelyzet, amikor az odafigyelés, a gondoskodás, a tisztelet vagy a szeretet alól felmentést kapna. A szülő iránti tisztelet parancsa minden időben, helyzetben és körülmények között érvényes... Vajon mi hogyan fordulunk szüleinkhez, mennyire őszinte a törődésünk irányukba? Tudunk tisztelettel teljes szeretettel és gondoskodással lenni, ha kell, akár a legvégsőbbig?

------------------------------------------------

GALILEAI FÉRFIAK    

Galileai férfiak, mért néztek az égre?

Mért, hogy forró könny fakad férfiak szemébe? -

Jézus Krisztus visszajön, Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak, mért, hogy tétlen álltok?

Vár a Kelet és Nyugat, Krisztus bízta rátok.

Hirdessétek mindenütt: Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak, milyen jelre vártok?

Várjatok még tíz napig, Lelkét küldi rátok.

Nem hagy árván, nem hagy el: Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak,  ha majd jön az óra,

élőket és holtakat hív majd számadóra:

a nagy Bíró visszajön, Jézus Krisztus él.

-,-,-,-,-,,,,-,-,-,-,-,- 

Isten érkezése

S egyszer, mint a tiszta hold a vízen,
Mélyeimnek mormoló vizéből
Fölmerült az Élő Isten arca.

Hírnököt nem járatott előre,
Fullajtár sem harsonázta jöttét:
Nem mehettem hódolón elébe.

Még csak nem is kopogott az ajtón,
Még sem rezzent léptein a padló,
Meg sem lobbant mécsem lángja tőle.

Halkan, halkan, mint beteg fiúnak
Ágya mellé simul édesanyja,
Úgy az Isten: csak hogy egyszer itt volt.

Ráismertem: ez a dajka két szem
Kísérgette kisgyerek koromban
Pilleűző tarka futkosásom.

Ráismertem: lobbanó szemétől
Gyulladoztak hajnal-ifjúságom
Fellegjáró büszke víziói.

Ő nézett rám kisfiú-szemekből,
Szívüknek ha kátét nyitogattam,
És ha mondtam pillangó meséket.

Mintha mindig itt lett volna nálam,
Mintha most már itt maradna mindig!
Mintha most már itt maradna mindig!
 -,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

 Isten lánca

Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.

Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.

A ködlő múltat, akarom, feledd,
S állj meg hajnalló mélyeid felett.

És nézz magadba boldog félelemmel:
Isten szemével és az én szememmel.

És tépd el mind a félig-fátylakat.
Akarom: láss és megszeresd magad.

Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,
Erősségnek és mosolygó vigasznak.

Lásd, hogy világol a boldog titok:
A zengő porta, mit Isten nyitott.

Akarom: keljen új életre benned
Alvó dala az építő igennek.

És mosolyogd rám, édes jó barát,
Az erős Isten élő mosolyát.