Isten nem változik

Részletek E. G. Whitee írásaiból

„Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!” Malakiás 3,6

"Isten a szeretet" - ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál! A madarak zengő éneküket hallatják, a gyengéd virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik be a léget, az erdő magas fái üde zöld, dús lombozatukkal - mind-mind hangos bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye…

…Az Úr bennünket eget és földet betöltő szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékaival von magához. A természet művei és a legbensőségesebb lelki kötelék által, melyeket az emberi szív átérezhet és átélhet, igyekezett magát kijelenteni nekünk; ám mindezek csak tökéletlenül mutatják be végtelen szeretetét. Mert mindezen világos és érthető bizonyítékok ellenére is úgy elvakította a jónak ellensége az emberek értelmét, hogy csak félelemmel és rettegéssel tekintenek Istenre, akit szigorú és engesztelhetetlen Úrnak képzelnek. Sátán félrevezette az emberiséget, hogy Istenben olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú igazságosság, aki hajthatatlan bíró és kegyetlen hitelező. Oly lénynek tűntette fel az Alkotót, aki bizalmatlan szemekkel néz az emberek gyengéire, hogy azonnal lesújtson rájuk ítéleteivel. Jézus épp azért jött a földre, hogy eltávolítsa a sötét árnyat, mely Istennek irántunk érzett végtelen szeretetét elfedte…

…Földi küldetését Jézus így vázolta: Az Úr "felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem..., hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat" (Lk 4:18). Ez volt az Ő munkája. Ide s tova járt, jót tett és meggyógyította mindazokat, kik a gonosz hatalmába kerültek. Egész falvak és városok voltak, melyekben többé nem volt hallható a betegek sóhaja és panasza, mert rajtuk áthaladva, minden beteget meggyógyított. Művei bizonyságot tettek isteni küldetéséről. Szeretet, irgalmasság és mélységes részvét nyilatkozott meg életének minden egyes cselekedetében. Szíve a könyörület bensőséges érzelmével kereste az embereket. Emberi természetet vett magára, hogy annál inkább megérthesse és megközelíthesse a mi szükségleteinket…

…Ez a Megváltó jelleme, amiként életében is megnyilatkozott. Ez az Isten jelleme is. Az Atya szívéből fakadnak az isteni irgalmasság folyamai, amelyek Krisztusban nyilatkoznak meg és szétáradnak az egész emberiségre. Jézus, az irgalmas, szeretetteljes Üdvözítő volt a testben megjelent Isten (1Tim 3:16)…

…Krisztus azonban nem azért szánta rá magát erre a nagy áldozatra, hogy mennyei Atyánk szívét irántunk való szeretetre ébressze, vagy hogy Őt az emberiség megmentésére és megváltására késztesse. Nem, nem! "Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta" érte (Jn 3:16). Isten nem a nagy engesztelő áldozat következtében szeret minket, hanem ellenkezőleg; azért hozta az áldozatot, mert szeret bennünket…

…A bűn következtében az emberek Sátán alattvalói lesznek, de Krisztus engesztelő áldozatában való hit által Ádám fiai ismét Isten gyermekeivé lehetnek. Az emberi természet felvételével Krisztus felemelte az elesett emberiséget, olyannyira, hogy a vele való összeköttetés által tényleg méltók lehetnek az "Isten gyermekei" elnevezésre. Ez a szeretet páratlan! A mennyei Király gyermekeinek neveztessünk! Óh, mily becses ígéret! A legmélyebb elmélkedésre méltó dolog! Még ha minden emberi kötelék megszűnik is, ha barát baráthoz hűtlen lesz, ha az anyák megszűnnek gyermekeiket szeretni, ha az ég és a föld elmúlnak, Isten hozzánk való szeretete soha meg nem változik.” (Könyv: Jézushoz vezető út, Isten szeretete az emberek iránt fejezet.)

--------------------------

         Pótvizsga szeretetből

Istennel a próbák között

Képzeld el, egy reggel arra ébredsz, hogy azt álmodtad, hogy az éjszaka pikk-pakk, tuti keresztény lettél. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Aztán megmosakszol, és belebotlasz egy este ottfelejtett piszkos zokniba, amit a férjed a szennyes tartó helyett a szőnyeg közepére helyezett és egyetlen pillanat alatt eltűnik kereszténységed. Hát a Te Alkotód nem így dolgozik!

Isten próbákat enged életedbe, hogy igazi krisztusi jelleműre formálódj. Olvasd csak:

„De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a szenvedéseinkkel is, tudva, hogy a szenvedés állhatatosságot munkál, az állhatatosság pedig kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet. A reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.” 

Rómabeliekhez írt levél 5. rész 3-5.

Ez tehát egy folyamat: A szenvedés – megedz – tapasztalatgyűjtéshez segít – jó reménységet ad – bátorít – felemelt fejjel járhatsz – és az eredmény: Krisztus szeretetétől túláradó személy.

Ezt az állapotot ágyban párnák között nem lehet elérni, csak egyedül ezen az úton.

Eszembe jutott egy nagyon szép vers ezzel kapcsolatban. Hiszem, neked is örömöt okoz és elgondolásra késztet. Nagyon szép napot kívánok neked!

Túrmezei Erzsébet

Pótvizsga szeretetből

A Mester nagy iskolájában

Ma szeretetből pótvizsgáztam

Tanítóm előtt remegve álltam.
Az első vizsgám én elbuktam, 
A tételt bár kívülről tudtam, 
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.
Szerettem én ki engem szeret, 
Minden jó embert, akit csak lehet, 
De az ellenségemet?! 

Aki rágalmaz, kinevet? 
Ad mindenféle csúfos nevet, 
Gyaláz és megaláz engemet? 

Ilyet nem tudok szeretni: - NEM! 
És ezt húztam ki, ez volt a tételem. 
Hogy ellenségemet is szeressem. 

Szereted? - kérdezte tanárom, 
Az én Mesterem és Megváltóm. 
Nem tudom! - hiába próbálom. 

Szelíden mondta, de erélyesen: 
Pótvizsgára mész! És ha mégsem

Tanulod meg, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel.

A legtöbben ebben buknak el, 
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell. 

De Mesterem tovább tanított, 
Különórára hívott, 
Szeretetével sokat kivívott. 

Mutatta kezén, lábán a sebet, 
Hogy mennyit tehet a szeretet, 
Eltűri a kereszt-szegeket. 

Eltűri a gúnyt, gyalázatot, 
Töviskoronát, nehéz bánatot. 
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Megrendültem egész szívemben.

Hát a szeretet ilyen végtelen? 

Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,

Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret, 
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle, 
Ott volt ellenségem is, 
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle. 

De én szeretettel feleltem, 
S e szeretettel őt megnyertem, 
És a pótvizsgán általmentem. 

Tovább tanulok, tovább megyek. 
Vannak szeretet egyetemek, 
Magasak, mégsem elérhetetlenek. 

Mert más tudományt, sokat tanulhatok, 
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok, 
De ha szeretet nincsen bennem 
Semmi vagyok