Megtanultam   

Kijártam ínség, bőség iskoláját.

Elégedett legyek: megtanultam.

Krisztus mindenkor erősít engem,

így mindenre van erőm - az Úrban.

 Siklós József

------------------------------------

BÖLCS SALAMONNAL

A gazdagnak sok az irigye,

Szegénynek a nyomorúsága.

A gazdag kevélységre hajló,

A szegény könnyen szolgaságra.

Nekem egyik sem kenyerem...

A gazdagságtól, szegénységtől

Ó, ments meg engem, Istenen!

Voltam én már szegény, de akkor

Nyomorúságát föl se vettem.

Jövőm hite, e szép szivárvány

Diadalívben állt felettem!

Légy ezután is énvelem,

S a gazdagságtól, szegénységtől

Ó ments meg engem, Istenem!

Csak annyit adj, hogy kenyerünkből

Másnak is merjünk szegni bátran,

De bűntársává ne lehessünk

Senkinek a hivalkodásban.

A bőség könnyen bajt terem...

A gazdagságtól, szegénységtől

Ó ments meg engem, Istenem!

            Szabolcska Mihály (Mustármagok)

 ------------------------------------------------

A  SAMARITÁNUS  TITKA. 

Szenvedő felebarátján

miért segített a Samaritánus?

Mert jó volt a szeme.

Meglátta a könnyeket,

és a véres, halálos sebet,

mit más nem gyógyíthat,

csak a felebaráti szeretet.

Mert jó volt a szíve.

A nemes lelkek törvénye szerint

örült, hogy segíthetett.

Jutalmat nem várt,

mert  az volt a jutalma,

hogy életet menthetett.

Mert erős volt a keze.

Mégis gyöngéden emelte

nemes terhét, le nem ejtve.

Keze a vértől nem volt tiszta,

de ez a vér tisztított

mert nem ő ontotta.

Mert jó volt a lába.

Kész volt gyalog menni,

a beteget figyelve,

Nem akart addig pihenni,

míg felebarátját el nem helyezte,

a vendégfogadó házba.

Istenem, adj nekem is

jó szemet, szívet, kezet, lábat,

mert az élet jerikói útján

vérző testvéreim engem is várnak!

Gerő Sándor

------------------------------------------

Valaki vár rád

Te tudod… Pedig még nem üzent,

nem is sejti, hogy te küldve vagy.

Ne kérdezd hát… Annyi miért van;

- Amit hallasz – Krisztus parancsa.

A Mester észrevette harcát,

látja, hogy majdnem összeroskad.

- Siess… Téged küld olajával,

mert mécse már utolsót lobban.

Fájdalma és panasza sok van.

Lehet, hogy mind a kettő jogos.

- Nézd meg, égre néző ablakán

Miért van elsötétítő papiros.

Sok lévita ment el mellette…

míg könnyei egész elfogytak.

Pedig a szíve csak igét várt,

- morzsákat, mik alá hullottak.

Fájdalom… panasz mindig van.

Ezek ma s holnap is várnak rád.

- Ezekben hívott, küld el Isten,

Bennük lesz meghallgatva imád.

   Tamáska Gyula