Bódás János:

       Ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég... Siess, keresd!

Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. – Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh'se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.

---------------------------------------

Mindent!          

Adj, mint a reggel, mely sugarait ontja,

adj, mint a  víz, amely áttör a gáton,

mint Isten a levegőt és Napot,

tékozlón, hogy eltöltsön az öröm!

Nem a telt pohárból csordult cseppet,

nem szikrákat szívednek tüzéből,

nem fonnyadt szirmát hulló virágnak.

Adj, amit ő adott – életéből!

Még ma adhatsz, de ha alkonyul:

a virágra nem szállnak a méhek.

Elveszted barátod, s akiket szeretsz.

Adnál még … - de elfogy az élet!

Adj, mint a szív, amely láncait letörte:

éltet, szerelmet, reményt, mindened…

Az ég folyója lázad csillapítja.

Istent s ajándékát benne ismered.

---------------------------------------------------

KRESZ-TÁBLA 

„Ha meg nem tanulunk együtt élni, mint testvérek, együtt veszünk el, mint bolondok!”    Martin Luther King

Mint testvérek!

Egy Atya gyermekei egy szeretetben!

Szíves szóban és tettben!

Egyakaratban!

Egymást segítve fáradhatatlan!

Atyánktól kapott kincseinket

készségesen megosztva mindet:

földet – vizet – levegőt – kenyeret.

Szeretni egymást, ahogy ő szeret!

S ahogy folyók tengerben összeérnek,

együtt örvendezni a békességnek,

mint testvérek!

Vagy – ha mint testvérek élni, szeretni

nem tudunk, mint bolondok, együtt veszni.

Káoszba hullni, vérözönbe fúlni,

együtt pusztulni.

Jézus Krisztus, ki testvérünkké lettél,

életed árán testvérekké tettél,

segíts, taníts testvérként élni minket!

Szereteteddel töltsd be szíveinket!

Legyen a  földön béke, áldott, boldog!

Mert jaj „ha meg nem tanulunk

együtt élni, mint testvérek,

együtt vesszünk el, mint bolondok.”

      Túrmezei Erzsébet”

------------------------------------------------

Testvérszem, testvérkéz...

Itt minden szemben más lélek lakik,

Az egyikből barát tekint elő,       

a másikból ellenség,

a harmadikból csábító szirén

a negyedikből a hatalmas én,      

a századikból testvér.

Uram, énnekem adj testvérszemet,

az melegebben fénylik mindeneknél.

Hadd nézzek mint a testvér az emberekre,

öreg koldusra, sápadt kisgyerekre,

nézzek az egyre és az ezrekre

úgy, mint testvér.

Uram, adj énnekem testvér-szemet,

az melegebben fénylik mindeneknél.

Itt minden kézben más lélek lakik.

Az egyik üt,

a másik rombol.

A harmadik is önmagának épít.

A negyedik símogat, hogy szeressék.

Uram, adj énnekem testvérkezet,

az nem azért segít, hogy másnak tessék.

Hadd legyen testvérkéz az én kezem,

Amelyik segíteni mindig ráér...

S inkább nem nyúl kincsért, kis virágért,

ha addig bekötözhet egy sebet...

Az érintése balzsamos békesség...

Uram, adj énnékem testvérkezet!

Az nem azért segít, hogy másnak tessék.

  Túrmezei Erzsébet