Légy élő kő, szent nép!

Építsük fel szívünkben  Az Úrnak templomát!
Ne gondoljunk mi azzal,  Hogy mit mond e világ!
Mint Isten ékes háza,  Szent legyen a szívünk,
Hogy aki éltünk látja,  Kövesse Mesterünk!

Tégy tanúbizonyságot  Tetteddel Uradról,
Így sok felebarátot  Megóvsz kárhozattól!
Lépj ki a porból végre,  Légy élő kő, szent nép!
S ez áldott közösségbe  Így Jézus majd belép.

Reménység.

Állhatatossággal és az Írások vigasztalása által reménységünk legyen – és teljes egyetértés uralkodjon köztünk Jézus Krisztus szerint – írja Pál a Rómaiakhoz (15:4-5.vers)
Állhatatosság, vigasztalás, reménység, egyetértés… csupa olyan jelző, ami talán ötven év múlva az ismeretlen kifejezések süllyesztőjébe kerül.
Nézz szét magad körül. Kitartó, állhatatos, elvhű emberrel ritkán találkozol. De ez az Ige azt mondja, ha tanulmányozod Isten Igéjét, akkor az kitartóvá, állhatatossá formál, megvigasztal és reményt ad.
És az ilyen ember környezetében igazán jó lenni. Akiből sugárzik az optimizmus, a bátorítás, aki nem egykönnyen adja fel. Aki reményteljesen néz a jövő felé, mert tudja, honnan jött, és hova tart. Aki le tud hajolni, képes megvigasztalni.
Isten szeretné, ha Te lennél ez az ember. Adta számodra a mai napot. Kezdd hát el gyakorolni ezeket az elveket, és tulajdonoddá lesznek. Ne add föl, ha elsőre nem sikerül. Használd a kézikönyvet, a Bibliát, s meglásd, sikerülni fog! Kitartást!
--------------------------------

BIZALOMTELJES KÖNYÖRGÉS. .

Atyám, benned bízom. Nincs más reményem.
Te vagy erős váram, Kősziklám nékem.
Egyszülött Fiadban, Drága Megváltómban
Küldj segítséget. Halld meg szívem szavát,
Ó, adj szabadulást,Bűnömből tisztulást,
Mint megígérted.

Atyám, benned bízom, Áldom szent neved.
A bűn, hogyha kísért, Én győzök veled.
Sátán, hogyha támad, Nekem mit sem árthat,
Hű karod megvéd. Megváltott népeddel,
Szentek seregével Ujjongó örömmel
Áldalak üdvömért.

Atyám, benned bízom, Vezess utamon.
Ha néha fáradok Te légy támaszom.
Melletted nem félek, Szüntelen rád nézek,
Tudom, hogy szeretsz. És bár a halálnak
Bús völgyében járjak,Én ott is imádlak,
Mert mennybe vezetsz. Cseh szöveg alapján: Gerzsenyi Sándor

---

Hit..., imádság..., megbocsátás...

„Legyen hitetek Istenben... amit könyörgésetekben kértek,
higgyétek, hogy megkapjátok...”

Hit .

Zúghat az orkán!
Dühönghet az ellen felszabadult árja,
Dühönghet a tenger szirthez vert hulláma,
Visonghat e szörnyű éjben a vészmadár,
Nem félek! Mert lábam az örök sziklán áll.
Krisztus ez az erős és örök sziklavár
Vészben és viharban ingathatatlan kőszál.

Jöhet rám próba!
Rettenthet a sátán sok ezernyi hada,
Borulhat rám bár rémsötét éjszaka,
Üldözhet a balsors, balszerencse, rémkép,
Bizalmam nem lankad, kitartok mindenképp.
Mert hiszem, hogy igaz a Krisztus szava:
„Aki bennem hisz, az nem csalódik soha”.

Nem veszhetek el!
Bár testem zúzhatja szét az élet terhe.
Vagy sötét poroszlók hada törje, verje,
Márthatják szurokba, köthetik máglyára,
Szegezhetnek csúful átkos keresztfára,
Égethetik tűzben, szórhatják szét hamvam,
Halálnak úgysem lesz diadalma rajtam.

Örökké élek!
Mert lelkemet nem e gonosz világ szülte,
Hanem Isten. Aki oly nagyra becsülte
Az embert, hogy bár múló por a teste,
De mégis fáj Neki az ember eleste.
Azért Jézus által lelke megtisztulva
Hozzá száll a mennybe, boldog nyugalomba.
Kudelász Nándor (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

---

„Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.”
Jeremiás 23:23-24

Az, hogy Istenről elmélkedünk, már önmagában is azt feltételezi, hogy van valamilyen fogalmunk róla. Közölt valamit magáról, „kinyilatkoztatta” önmagát az embernek. Véges értelmünkkel csak kicsiségünket érzékeljük, és meghajlunk Teremtőnk hatalma előtt.

A Bibliát olvasva kirajzolódik valamilyen kép bennünk Istenről. A természet parányi és hatalmas dolgait szemlélve is megsejthetünk valamit az Alkotó jelleméből. Krisztusra nézve – ahogy Jézus mondta tanítványainak – látjuk az Atyát. De még így is, Pál szavaival élve: „tükör által homályosan látunk.”
Tudásunk és tapasztalatunk rendkívül korlátozott, mikor Istent keressük. Mégis: ő közel- és távol, akkor, most és ezután is ISTEN.

Hadd ajánljak egy nagyszerű kis könyvecskét, melynek az első lapjain olvashatjuk az alábbi sorokat:

„A természet és a kinyilatkoztatás egyaránt bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk kútforrása az életnek, a bölcsességnek és az örömnek. Tekintsünk csak a természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, mily nagyszerűen alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez! A napfény és az eső, mely felüdíti és megtermékenyíti a földet, a hegyek, a völgyek és a tengerek, mind az Alkotó szeretetéről beszélnek.” (…)
„Az Úr bennünket, eget és földet betöltő szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékaival von magához. A természet művei és a legbensőségesebb lelki kötelék által, melyeket az emberi szív átérezhet és átélhet, igyekezett magát kijelenteni nekünk; ám mindezek csak tökéletlenül mutatják be végtelen szeretetét. Mert mindezen világos és érthető bizonyítékok ellenére is úgy elvakította a jónak ellensége az emberek értelmét, hogy csak félelemmel és rettegéssel tekintenek Istenre, akit szigorú és engesztelhetetlen Úrnak képzelnek. Sátán félrevezette az emberiséget, hogy Istenben olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú igazságosság, aki hajthatatlan bíró és kegyetlen hitelező. Oly lénynek tűntette fel az Alkotót, aki bizalmatlan szemekkel néz az emberek gyengéire, hogy azonnal lesújtson rájuk ítéleteivel. Jézus épp azért jött a földre, hogy eltávolítsa a sötét árnyat, mely Istennek irántunk érzett végtelen szeretetét elfedte.” (A könyv: Ellen Gould White: Jézushoz vezető