Babits Mihály. Jónás imája.
Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem, mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon
vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím
előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök,
a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig
vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.
Babits Mihály (1939)
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/babits/jonas.hun

---

HITÉRT KÖNYÖRGÖK.

Így nem könyörgött senki még,
Mint én könyörgök a hitért,
A nagy hitért, a szent hitért,
Amit nem adnék semmiért.
Pedig enyém volt valaha,
Hittem, hogy eljutok Haza!
Az a hit volt a véderőm,
Az éltetőm, felemelőm.
Az a hit volt az én imám,
A csillagom, vak éjszakán.
Azt a hitet könyörgöm én,
Amitől ifjú lesz a vén,
Amitől a halott feláll,
És a hitetlen prédikál,
Mitől fiúvá lesz a kő,
Ami a fény, ami erő.
Azt a hitet könyörgöm én,
Mitől gazdag lesz a szegény.
Földet rázó hatalomért,
Nem elmúló földi lomért,
Hitért, hitért, örök hitért,
Amit nem adnék semmiért!
Azt a hitet add meg nekem,
Add vissza, édes Istenem!
Szívem, lelkem sikolt Feléd
Azért a régi szép hitért!
Kárász Izabella

---

"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”

Pál levele a rómaiakhoz 1:16-17

Az evangélium a jó hírhozónak adott kézzelfogható ajándék, tehát mindig jó hír - ki ne örülne egy zsák pénznek?

Az evangélium Isten ereje. De a Mindenhatónak miért kell erő? Miért ereje Istennek az a hír, ami arról szól, hogy Isten szegénnyé és erőtlenné lett értünk - amikor Jézus vállalta ezeket, hogy mi lehessünk gazdagok és erősek?

Hogyan nyilatkoztatja ki Isten azzal az igazságát, hogy az Ő Fia bűnné lett mindenkiért?

Isten méltóságán csorba esett. Senki sem kérdőjelezte meg a szavahihetőségét, szeretetét, hűségét, mert a bőrükön érezték. De egy nap Lucifer, a leghatalmasabb angyalfejedelem fejébe befészkelte magát a kétely: mi van, ha Isten csak megjátssza Magát? Mi van, ha nem olyan, amilyennek mondja Magát? Ezzel a kérlelhetetlen és meggyőzhetetlen mondattal a fejében lett kiűzve Lucifer a követőivel együtt a Tökéletesség Helyéről. De a kétely magva mindenkinek az elméjében elültettetett. Mi lesz az a bizonyíték, ami örökre megcáfolja a rosszindulatú ellenség hangját?

Isten a legdrágábbat adta oda az emberiségért - Önmagánál is drágábbat, a Fiát. Odaadta, hogy mindenki láthassa, nemcsak uralkodik, hanem a legmélyebb pontig elmegy akár egyetlen emberért is. Jézus meghalt a kereszten, hogy a legborzalmasabb fájdalmak között meglássuk Őt, mint a Teremtőt, Aki nemcsak alkot, de meg is szabadítja a bajbajutottakat.

Isten igazsága az evangélium? Igen!!! Isten nem lesz kevesebb attól, ha kegyelmet gyakorol. Azért hogy ne hiába legyen kifizetve az a végtelen ár, amit az emberiségért kifizetett a keresztfán, amíg van időnk, Isten minél több embert hív az örökéletbe. Istennek az a célja, hogy az Ő Fia dicsősége azzal legyen minél jobban felemelve, hogy sokan elfogadják a fizetett belépőjegyet.

Isten ereje és Isten igazsága. De a mi erőnk és a mi igazságunk is ugyanez. Nincs nagyobb erő és nagyobb igazság ennél!

---

Imádság

Mint folyó, ha gátját átszakítja,
Úgy jövök most eléd, én Királyom;
Szaggatott szavakban mondom el imám,
Sóhajom, fohászom, kiáltásom.
Vajon zajongó hullámok csupán?

Ó, simítsd, el s tedd rá áldott csended!

De úgy igaz, ahogy most kitörtem;
Lassan ölt a közöny s megszokottság,
Hozzád tartozásom: vajh ki látta?
A formába öntött szép imádság,
Koszorúként dőlt hitem sírjára.

Ébressz, Uram s taníts újra járni!

Mint a haldoklónak, elém jöttek,
Fogadások, miket rég ígértem,
Úgy megrázott e magamba nézés.
Hamis megnyugvásom széjjeltéptem
S feléd futott bennem minden érzés

Öntsd formába nagy formátlanságom.

Fogadj vissza, Nálad vágyok élni,
Engedd: kiöntsem telt szívem, s mondjam,
Mint fölbuzgok új indítás nyomán,
Nagy hálában, könyörgésben, mondjam,
Mondjam, mondjam már hajnalban korán.

Legyen imám folyók nagy folyása!

Váljon tetté minden imádságom!
S amíg kapudhoz nincs érkezésem,
Életemnek imalüktetése
Tanúsítsa égi küldetésem,
- Lásd, élni vágy „Igéd” szent vetése.

Áldj meg, szolgálattal, én Királyom.
Gerzsenyi Sándor. (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)
-------------------------------------

ÍGY TÖRTÉNT

Lukács 24:36-52/a
ELŐSZÖR: megjelent
békességet kívánva
s a régi tizenegy
hódolattal imádta.
Első rémületük:
– valami lelket látnak –
eltűnt, mikor szemük
hitt már a nagy csodának.
Lábait, kezeit
sebeinek helyével
megmutatta nekik
s ők hallal, lépes-mézzel
megkínálták Uruk,
Aki elébük tárta
saját útját, utuk, –
készülve búcsúzásra.
A nagy parancsot is
hogy majd tanúi lesznek
vértanú papjai
a győzelmes keresztnek.
Saját maga helyett
Szentlelkét megígérte,
AZTÁN azt a helyet
velük elhagyva, ére
szelíd Betánia
szeretett határába.
VÉGÜL áldania
kezeit amint tárta
hirtelen elszakadt
a földtől. Sehol nem volt.
Kéklő felhő alatt
átölelte a mennybolt.
Ők néztek utána.
A megnyílt égben látták
Atyja jobbján állva –
s hódolttal imádták.
Kárász Izabella

------------------------------------------

NE NYUGODJ BELE!

Ha azt látod, hogy lelki életed  örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele, ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy gyülekezeted tagjaiban is hűl a szeretet,
  nagy részefásult, közönnyel tele, ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy egyházadban is akad kór, s némely tanítás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete, ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene, ne nyugodj bele!
Mert könyörögni, sírni lehet itt! Maga a LÉLEK is esedezik.
S minden megbánt bűn semmivé lehet, Ha az ÚR veled.
Füle Lajos