19. Az egek beszélik És nyilván hirdetik

Isten dicsősége a mennyen és az Igében

Bourgeois L.,  Genf, 1542

1. Az egek beszélik És nyilván hirdetik Az Úrnak erejit. Az ég menynyezeti Szépen kijelenti Kezének munkáit. A napok egymásnak Tudományt mutatnak Az ő bölcseségéről, Egy éj a más éjnek Beszél az Istennek Ő nagy dicsőségéről.

2. Nincs szó, sem tartomány, Holott e tudomány Nem prédikáltatnék; :/: Mindenfelé mégyen E földkerekségen Beszédük ezeknek. Írásuk kimégyen Mind e világ végén, Holott a fényes napnak Hajlékot az Isten Helyheztetett szépen Ő lakó szállásának. 

3. Melyben mint vőlegény Reggel felkél szépen Ő ágyasházából, :/: És ugyan örvendez, Mint az erős vitéz, Ha futásra indul. Az égnek egy végén Felkél és elmégyen Gyorsan a más végére; Sehol semmi nincsen Ő hévsége ellen, Ki magát elrejthesse. 

4. Az Isten törvénye Tiszta, ő beszéde Lelkeket megtérít, :/: Hűség bizonysága, Kisdedeket abba’ Bölcsességre tanít. Ő parancsolati, Igazak mondási, Mik szívet vigasztalnak. Minden ő törvényi, Tiszták szent beszédi, Szemet világosítnak. 

5. Az Isten félelme Tiszta, mindörökké Megmarad és megáll. :/: Az ő ítélete Igaz mindenekbe’, Teljes nagy jósággal. Aranynál, ezüstnél És drágaköveknél Sokkal becsületesebb; Ő szerelmessége És gyönyörűsége A méznél is édesebb. 

6. Aki szolgál néked, Tanul, Uram, tőled Nagy jó tanulságot. :/: És ha azt megtartja, Jól lészen ő dolga, Mert veszen jutalmat. Ki tudná bűninek, Számát esetinek, És ki gondolhatná meg? Én sok bűneimet, Titkos vétkeimet, Uram, nékem bocsásd meg! 

7. Szolgádat őrizd meg, Kevélységtől tartsd meg: Ne essék e bűnbe, :/: És én tiszta lészek, Semmi bűnt nem tészek, Járván te kedvedbe’. Szájamnak szólása, Szívem gondolatja Kedves legyen tenéked! Adjad, ó, én Uram, Kősziklám, megváltóm, Hogy ne vétsek ellened.  

Marot K., 1496–1544

20. Az Úr tégedet meghallgasson

Imádság a Messiás-király szabadításáért

Bourgeois L.,  Genf, 1551

1. Az Úr tégedet meghallgasson Te nagy ínségedben, A Já kób Istene megtartson Te veszedelmedben! Küldjön tenéked segedelmet Az Úr ő szent házából, Tereád fordítsa kegyelmét, Tartson meg a Sionból!

2. Áldozatidat megtekintse, Mikkel őt tiszteled, Égő áldozatodat tüze Égesse meg neked. Amit a te szíved kívánhat, Adja meg ő tenéked, Hogy mindennemű szándékodat Te jó véghez vihessed. 

3. Adjad, Uram, hogy te nevedben A mi zászlóinkat Felemeljük nagy örömünkben És adjunk hálákat, Mondván: Az Úr Isten megőrzi Fölkentjét kegyelmével, A  mennyből őtet erősítí Jobb keze erejével. 

4. Némelyek az ő szekerükben, És bíznak lovukban; De mi a nagy Isten nevében Bízunk mint Urunkban. Azért ők keményen megesnek, Mi pediglen megállunk; Ők mind a földhöz verettetnek, De mi épen maradunk. 

Béza T., 1519–1605

--------------------------

ENGEDD MOST ORCÁD SZEMLÉLNÜNK
(Baptista énekeskönyv: 394. ének)

1. Engedd most orcád szemlélnünk,
Uram, s adj kegyelmet nékünk!
Add, hogy szívünk e szent napon
A világtól ment maradjon!
Lelkünk hogy hozzád emeljük,
Erőd buzgón esdekeljük;
Hogy a hívő gyülekezet,
Atyánk, egyesülne veled.

2. Bár ma lelkünk ment lehetne
Földi gondtól, s ünnepelne!
Minden érzésünk szent lenne,
Mint az Úr napjának csendje!
Bár meglátnók dicsőséged,
Hitszemünkkel égi fényed,
Melyet egykor ránk árasztasz,
Örök szabbattal megáldasz!

3. Szívünk, lelkünk öltöztesd fel
Ártatlanság köntösével,
Hogy az ítéletnek napján
Szégyenben ne égjen orcánk!
Méltass minket kegyelmedre,
Vígy fel égi seregedbe,
Hol már jajszó nem hallatszik,
Csak üdv-hozsanna visszhangzik!