Virágok.
A virágok mosolyban születnek
Kicsi bimbókra ráderül a Nap.
Tavasz-mosollyal megcsókolja őket
S a kicsi bimbó mind erőre kap.
A tél-hidegben megdermedt szívekre
Hints tavasz-mosolyt áldón, Istenem,
Hogy bűnös szívek szunnyadó hitéből
Neked pompázó, sok virág legyen!
Ha imádkozni szeretnénk elöször is magunkban teremtsünk csendet, hogy úgy tudjunk beszélni Istennel ahogyan egy jó barátunkkal, odafigyelve.                                                          Hiszen az imádság egy fajta  beszélgetés Istennel.
Ahogyan mobiltelefonnal bármikor felhívhatunk akárkit akárhol ugyanúgy akárhol akármikor imádkozhatunk. Itt még térerő se szükséges, mert Isten mindenütt jelen  van. időhöz se kötött. Bármikor neki állhat az ember.
Amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket (Mk 11,25). 
Lehet egyedül is imádkozni és lehet csoportosan. Jézus mondta: Ahol ketten vagy többen összegyűlnek az Ő nevében, Ő ott jelen lesz. Természetesen mindig jelen van. De így amikor egy közösséggel együtt Dicsérik Ő is jelen.

-----------------------------------)

17. Hallgasd meg igazságomat

Könyörgés oltalomért

Bourgeois L.,  Genf, 1551

1. Hallgasd meg igazságomat, Én kiáltásom, Uram, értsd meg! Hozzám figyelmezz és tekintsd meg Szívbéli imádságomat! Ítéletet tetőled várok, Nézd meg ügyem, láttass törvényt: Ítélj meg igazság szerint, Mert én álnoksággal nem járok. 

2. Szívem éjjel megpróbáltad, És megvizsgáltad teljességgel, Láttad, hogy egyez én nyelvemmel: Csalárdság nélkül találtad. Amit ember szól, avagy művel, Én ajakid beszédire, Gondot tartok szent Igédre, Nem járok a gonosztevővel. 

3. Vezérljed én járásomat, És tarts meg a te ösvényiden, Máshova senki ne térítsen; Erősítsed lábaimat! Téged hívlak én segítségre, Uram, láss meg szükségembe’, Kérésem vedd füleidbe, És légy figyelmes beszédemre. 

4. Te vagy bizonyos oltalmok, Akik tebenned reménylenek; Jóvoltod mutasd meg ezeknek, Hogy lássák a rád támadók: Mint a te szemeidnek fényét, Úgy őrizz meg, Uram, engem, Szárnyad árnyékában fejem Takargasd, őrizvén ösvényét. 

Béza T., 1519–1605

18. Ó, én Uram, ki erőt adsz énnékem

Hálaadás a csodálatos szabadításért

Bourgeois L.,  Lyon, 1547

1. Ó, én Uram, ki erőt adsz énnékem,  Szeretlek téged, míg leszen életem. Én magas kőszálam, ó, én Uram, Erős bástyám és erős kőváram! Én erős Istenem és bizodalmam, Idvességemnek bizonysága, pajzsom! Midőn az Urat dicsérvén kérem, Ellenségimtől ő megtart engem. Halál fájdalmi hogy körülvennének, Béliál folyói rettegtetnének, Pokol kötele vala körülem, Csaknem a halál tőribe esém. 

2. Térhelyre hoza s kimente engemet, És mutata énhozzám nagy szerelmet, Megfizete az igazság szerint, Kezeimnek tisztasága szerint. :/: Mert az Úrnak útától nem tértem el, Az én Istenemtől nem szakadtam el, Ítéletire szüntelen néztem, És szent törvényét meg nem vetettem. De mindenkor híven előtte jártam, Gonosztételtől magamat megóvtam: Megfizete az igazság szerint, Kezeimnek tisztasága szerint. 

3. Szent vagy és jóltevő a jóltevőkkel, És igazat téssz igazán élőkkel, Tiszta vagy azokhoz, akik tiszták, Elfordulsz tőlük, akik gonoszak. :/: Nyomorult szegényeket megsegíted, A kevély szeműket megszégyeníted; Nékem, Uram, szövétneket gyújtasz, És a setétben világot nyújtasz. Teáltalad ellenségim seregin Általfutok, átszököm kerítésin. Mely tökéletes az Isten úta, Tiszta és próbált az ő mondása. 

Marot K., 1496–1544