ISTEN OLTÓ-KÉSE
Szerző: Tóth Árpád

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.

-----------------------------------

Ó, HOGY SZERESSELEK
(Baptista énekeskönyv: 369. ének)

1. Ó, hogy szeresselek
Hűn s igazán,
Mindjobban tégedet?
Halld meg imám!
Megváltóm, tégedet,
Megváltóm, tégedet
Mind jobban, hőn
Szeresselek!

2. Kerestem másfelé
Az üdvömet,
De szívem nem lelé
Azt, csak benned.
Segíts, hogy tégedet,
Segíts, hogy tégedet
Mind jobban hőn
Szeresselek!

3. Habár gond, fájdalom
nyom untalan,
Mégis mindenkoron
Ez lesz szavam:
Hogy Jézus, tégedet,
Hogy Jézus, tégedet
Mind jobban hőn
Szeresselek!
--------------------------------------

A SZERETET
Szerző: özv. Bathó Mihályné

A szeretet nagy gazdagság,
Boldogságot nyújtó jóság.
Istentől, ha megkaptad,
Mindig továbbadhattad.

Gazdagabb vagy bárkinél,
Ha a szeretet benned él.
Ne engedj a haragnak,
Virágot teremj a holnapnak!

Szép szavakkal add is át,
Ez boldogítja élted otthonát.
Bárhol vagy, bármerre jársz,
Te mindig adj - és mindig találsz!

Isten gondoskodik arról, akit szeret,
Ha imádkozol, szívedből árad a szeretet.
Áldja meg az Úr azt, aki szeretve segít,
Tegye boldoggá élte napjait!

Tudom, érzed a szeretet örömét,
A békesség virága legyen mindig a tiéd!

---------------------------------------

FÁRADTAN, BŰNBE ESVE
(Baptista énekeskönyv: 178. ének)

1. Fáradtan, bűnbe esve
Jártam az életet,
De megtalált a Pásztor,
S nyájához vezetett,
Jól látták ezt az angyalok,
Nevét dicsérve zengnek ott.

Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!

2. Mikor borral, olajjal
Kimosta sok sebem,
Fülembe azt suttogta:
„Enyém vagy, gyermekem!”
Én nem hallottam szebb zenét,
Melytől szívem örömre kélt.

Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!

3. Kezén, lábán mutatta
Sok, vérző sebhelyét,
Kemény, szúró tövissel
Körített szent fejét.
Úgy megragadta lelkemet,
Hogy értem annyit szenvedett!

Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!

4. Azóta véle járok,
A szívem néki él,
Csodás lényét megértem
Szentlelke fényénél.
A földi lét nem lesz elég
Zengnem az ő dicséretét.

Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!
-----------------------------------------

A NAGY TITOK
Szerző: Páskulyné Kovács Erzsébet

Elég! Mondtam Illéssel összerogyva
És ültem fájón, csendesen zokogva.
Elég Uram! Elfáradtam már,
S ha visszanézek sok, elvesztett csatán.

Miért volt a harc, a küzdelem?
Most leteszem elbukott életem.
Vedd el Uram és tedd, amit akarsz!
Látod, nem arattam fényes diadalt.

Pedig mennyi álom, remény
Lelkesített az út kezdetén.
Hittem, hogy az út végén mint győztes,
Emelt fővel állok meg előtted.

S most megkopott hitem rongyaiba bújva
Remegve mondom utolsó imám,
Százszorosan érezve minden kínt,
Sír bennem minden, minden ami fáj.

Mondtam, mondtam még sokáig
és én nem is tudom,
Szívem keserű forrásából,
Mily szavak buggyantak ajkamon.

S mint idétlen, ki elvesztett mindent,
Amiért már százszor fizetett,
Üres kezeim az ég felé tártam.
Isten! Én vagyok elveszett gyermeked!

Most nincs előttem út tovább,
Fáradt fejem a porba hajtom:
Te akartad, hogy higgyek Benned,
Mégis elveszett, elbukott a harcom.

És ott az útszéli homokban
Mint elszálló, könnyű fuvalom,
Valószerűtlen neszt hallottam, és
Csitult a kín, enyhült a fájdalom.

Az időtlen időből hullt reám
Az éltet adó, megújult remény,
tartalmat kapott újra az élet,
Szépséget, mint az út kezdetén.

Percről-percre új erőt kaptam,
Míg vonult előttem az emlékezet:
Isten lelke megpihent rajtam,
Mint a hórebi sziklák szirjei felett.

Mit csinálsz itt? – Kérdezte tőlem is.
Mit csinálsz itt? Lelked miért zokog?
Hát nem ismertél meg a Karmelen?
Félelemre lehet-e okod?

Tovább küldött úgy, mint ahogy Illést,
És feltárult előttem a nagy titok:
- A Karmel hegyi győzelem nagy hőse
Nem Illés volt, és nem is én vagyok.

----------------------------------