Bakos Erika.

Szent Istvánhoz...

A kenyered izzadva dagasztják,
talán marad morzsa a magyarnak,
Alkotmányod Szent Ünnepén
fáj a szíve szomorú fiadnak.

Már nem miénk a föld talpunk alatt,
a lábunk nyomát is eladták rég,
Alkotmányod Szent Ünnepén
talán csak a hitünk létezik még.

Múltunkat hurcoljuk fájdalommal,
mikor mint nép végveszélyben álltunk,
Alkotmányod Szent Ünnepén,
honunkban ma kifosztottá váltunk.

Új kenyeret sütnek a kemencék,
lisztté őrölték a más búzáját,
Alkotmányod Szent Ünnepén
megéljük a néped szabadságát?

-------------------------------------------

---------------------------------------------------------------------------

Pete László Miklós

A néhai Szent István

Négy fiát is eltemette,  Pedig királynak nevelte. 
Volt egy álma: Magyarország;  Míg barátok szét nem hordják, 
Ellenségek szét nem szórják...  Magyarország, 
Volt egy erős, büszke apja,  Vajk meg félt - de nem mutatta. 
Szenvedélye: Magyarország.  Földjét tengerek nem mossák, 
Mégis, mégis: Magyarország. Magyarország, 
Ereiben Árpád vére,  Koronát tett a fejére. 
Gyorsan, gyorsan: Magyarország; 
A jelent sokan rombolják,  Rövid vendég az ifjúság: 
Hazát akart és szeretett,  Szentelt neki egy életet. 
Hogyha megáll: néma holtág, Ha fejlődik: Magyarország. 
Mindig szép marad a világ,  Ha van benne: Magyarország. 
Fegyvert kegyetlenül fogott,  S alázattal imádkozott. 
Megszületett Magyarország, Pogány hordák ostromolták, 
Keresztény dogmák rombolták,  Mégis, mégis: 
Egykor Vajknak megszületett, S a neve Stephanus Rex lett. 
Fanatikusok szapulták, A pogányok őt okolták, 
Törvényeit lándzsák hordták; Így született Magyarország; 
Magyarország,  Magyarország. 
Jó szándékú idegenek Családok ősei lettek; 
Esztergom érseket kapott,  Tíz falu templomot rakott, 
Megrepedt a régi világ, Éledezett Magyarország. 
A kereszt magasba lendült,  Rómában Te Deum csendült. 
Apró magok földbe hulltak,  Újabb megyék alakultak. 

Még életben lévő múltak  Feneketlen kútba hulltak. 
Római keresztény égbolt  Rejtett mindent, ami rég volt. 
A daliás Vajk odalett,  István király öregedett. 
Jövő hírét misék hozták,  Püspök botját aranyozták, 
Keresztelkedett az ország; Magyarország, 
István király, a hatalmas,  Öregen Bibliát olvas. 
Népét az Akolba vitte,  És azért tette, mert hitte. 
Mert ez a magyarok hona, A királynak: zárt korona. 
A királynak zárt korona: Nem hódolunk másnak soha. 
Nem hódolunk másnak soha, Ez a király akarata. 
A néhai szent királyunk, Ma is az ő vállán állunk. 
Szobrának körvonalai, Egykori híres szavai 
Az ország lelkébe égtek.  A gyertyák csonkig leégtek, 
Szenteket adtunk az Égnek,  Ahogy István király szánta. 
Múltunk ködös, jövőnk sánta,  Aki védte, sose bánta, 
Csak a túlélők csalódtak.  Akik csendben morgolódtak, 
Más országokba csapódtak,  Mint a sötétben a lepke. 
István király keze műve  Talán máig sincs kihűlve,

De már jócskán el van kopva.  Hol elkopva, hol ellopva, 
Hol felélve, hol kidobva,  De mégis van: 
Magyarország.  A nagyvilágon e kívül, 
Mindenütt ellobban, kihűl,  Csak itt borulhat virágba. 
Szenvedve, harcolva, sírva, Magyar verssorokba írva 
Őrizzük, amíg csak élünk.  Nagyapánk dolgos tenyere, 
Szüleink száraz kenyere  Véste lelkünkbe örökre. 
Évszázadok széjjelhordták,  Tolvaj hordák kirabolták, 
De mindig újjászületett.  Néhai Szent István király 
Fáradt, öreg tekintete Fakuló idők falán át 
Ma is élő országot lát.  Felírta tán egy felhőre 
Múltat, jövendőt előre,  Gyengeségét megvallotta, 
S Patrónának ajánlotta  Frissen épített országát. 
Legenda mulandó hava,  Politika csacska szava 
Festegeti az arcképét. Ahová nomádok hordták 
Kelet porát,  Nyugat sorsát,  Még mindig van: 
Magyarország;  Magyarország, 
--------------------------------------------

Rozványi Dávid. Szent István -

"Hol vagy, István király?" Keressük arcodat,
de nem találjuk a fóliánsok öreg-illatú lapjain,
aranyozott ereklyetartókon, hősies festményeken.
Ha élsz még, bennünk élsz, hisz mi, a Te néped
vagyunk műved, bennünk folytatódik életed.
A sors elvette minden gyermeked, a bátor vadászt, Imre herceget,
de élünk mi, a nemzet, mely urának vall még ma is Tégedet.
Míg éltél, itt a földön, tartásod büszke volt,
bal térded nem érintett földet, de mi, balga utódok,
görbe gerinccel, hajbókolunk, divatnak, pénznek...
Adj erőt, Szent István, király!
Utat nyitottál a világnak Jeruzsálem, a Szentföld felé,
jöttek bűnbánó bűnösök, szentek, jött a hit...
Mi is megnyitjuk határainkat, árunak, pénznek, vastagtárcájú vendégnek,
de a hit ma már nem jön, s csak az úton látjuk Jézus lába nyomát.
Vezess a hit útján, István király!
Békét szereztél hazánknak, dússá tettél minden aratást,
kezed alatt kenyérben, békében nem volt hiány, életet adtál, teljes életet,
a test és a lélek nem szűkölködött adj erőt, hogy ápoljuk művedet!
Erős kezed nem csak kardot ragadott, törvényt is alkotott,
megvédte, ki megélte azt:  adj erőt, hogy törvényed ma is óvón hassa át,
mindennapi életünk sorát. Műved folytatódjék abban, ahogy vetünk,
búzát, tanítást, mindennapi munkát, add meg István király, hogy dús legyen minden aratás!
Add meg, István király, hogy műved ne a história ósdi fejezete legyen,
hanem mi, kik utadat járjuk életünk során, hogy nem nép,
hanem nemzet legyünk, melyet Istenben nekünk álmodtál.

-------------------------------------------------