Reményik Sándor: Mindennapi kenyér

    Amit én álmodom 
  Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,      

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
  Amit én álmodom:                                           

 Lelki kenyér az éhező szíveknek
    Egy nép szájában betevő falat.              

 Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És – nincs tovább.

Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet.

--------------------------------                       

Tűz Tamás: Szent István király

Jól megjelölte ezt az ezredévet:
kereszttel írta rá kemény nevét,
mint halhatatlan győzelmi ék.
Alapkő lett, de kőnél súlyosabban
vetette el az épülő falakban
toronyszökkentő, férfias hitét.                                                  

Amint alázatát mindegyre inkább
úrrá emeli roppant erején,
a bércre hág s egy országon tekint át,
hol hajnalpírban reszket még a fény.
Komor felhőkből bomlik ki a kék ég
s virrasztva várja népe ébredését
a századok szélfútta reggelén.

Nem tétován, de biztos mozdulattal
lendül előre tervező keze,
míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal
a forró puszták zendülő szele.
Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba
s pillantásával féltőn átkarolja
a frissen szántott szűzi földeket.

Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet,
hogy megkösse a rónák vad porát,
szőlő teremjen és kenyér, fehérebb
s hogy mindenki meglelje otthonát.
Áldott szigor, rendet hozó szelídség!
Arany szív, mely eltékozolja kincsét,
hogy új szívekben ragyogjon tovább!

Hát róla zengjen most a lelkes ének!
Uram, téged dicsérünk általa,
mert ő volt a te választott edényed,
apostolod; híved s a föld sava.
És ő volt ama bibliai sáfár;
kire be jó, hogy éppen rátaláltál,
midőn megvirradt napunk hajnala!

Juhászné, Bérces Anikó.

Augusztus 20.

Országunknak szent királya, 
Így emlékezünk Istvánra, 
Ki államot alapított, 
Istenhitre megtanított. 
Óh, mennyi gond tépte, marta, 
Hogy a népét egyben tartsa. 
Törvénykönyve rögzítette, 
Mint helyes a magyar tette. 
Égi anyánkat felkérte, 
Legyen hazánk védelmére... 
Új búzából, új kenyér, 
Friss illata száll felénk. 
Köszöntjük szép szavakkal, 
Nemzetiszín szalaggal. 
Testet tápláló manna, 
Üdv neked és hozsanna! 
Áldott legyen a kenyér 
István király ünnepén! 
Megköszönjük Istenünk 
Mindennapi kenyerünk... 
Sorsom szele felkapott, 
s földi pályára rakott. 
Hálás vagyok én ezért, 
kicsiny porszem létemért.

Kondorosi K. András.

Szent Istvánt köszöntve!

Ezer év múlt el, s még
tizenkettő, mikor
Isten kegyelméből
Magyar király lettél.
Megalapítottad
Népednek a Hazát,
Minden Magyaroknak
Drága Édes Honát!
Ezt ünnepeljük az
Új Kenyér havában,
Szent Istvánt köszöntve,
hálaimádsággal!

Magyar Hazám!

----------------------------------------------------

Farkas Anna

Szent István ünnepén

Bölcs latin himnuszpoéta
István Királyt magasztalta,
sírját 1038-ban felnyitották,
Magyarok Szentévé avatták! 

Azóta e szép Szent Ünnepen,
minden igaz magyar szívében
a hazaszeretet lángja lobban,
sok-sok szív egyszerre dobban.

Fénylő tűzijáték cikázik az égen,
ünnepelünk mind, egyetértésben.
Összhang, szeretet hatja át szívünk,
széthúzások miatt nem veszíthetünk!

Hazánk ez ünnepe oly magasztos,
ma új lisztből készül a ropogós,
ízletes, finom magyar kenyér,
István királyunk dicső ünnepén. 

Főt-hajtva megemlékezésben,
őszinte fogadalmak jegyében,
országhatáron kívül és belül
Magyar ünnepel, szívből örül!