Isten népének egysége  .                                                                       

 Zöldi Józsefné                    

 Hetek óta sötét felhők borítják az eget. Szűnni nem akaró esőzések áztatják a város utcáit, házait. Felduzzadtak a patakok és szinte folyamként zúdulnak le a Mecsekről. A víz befolyik a pincékbe, kertekbe, szobákba, az alacsonyabban fekvő területeket csaknem teljesen elönti. Sok embernek, családnak tönkrement az otthona és átmeneti szálláson kaptak helyet, amíg a károkat helyre lehet állítani.

      A szociális otthon, ahol dolgozom, szintén ürített ki néhány szobát, hogy az árvízkárosult embereket be tudjuk fogadni. A Katasztrófavédelem autóval szállította őket hozzánk. Első nap öt embertársunkat helyeztünk el. Éppen délutános voltam és úgy adódott, hogy csoportvezetőnek voltam beosztva arra a hétre, tehát a döntésekért, a feladatmegoldás minőségéért engem terhelt a felelősség. Mindent megtettünk, hogy ezek az átfázott, szomorú emberek megpihenjenek.

            Ahogy teltek a napok, sokat beszélgettem velük. Szívesen elmesélték, mi történt, hogyan éltek. Láttam, hogy szívesen vannak nálunk, talán kinn az életben nem is volt ilyen ellátásuk, kényelmük. Volt közöttük egy roma néni, akinek olyan kedves, békességes volt az arca. Jó volt ránézni, mert kedvesség, szeretet tükröződött a szemében.                                                                                                                                                                         Egyik délután éppen vacsora- és gyógyszerosztáshoz készülődtünk, amikor megjelent az osztályon öt eleven fellépésű, erős roma férfi és tudatták velünk, hogy őket a Katasztrófavédelem küldte hozzánk, hogy szállást és ellátást kapjanak nálunk. Nagyon kedvesek, szimpatikusak voltak. Hely volt bőven, ennivaló is, csak hát semmiféle értesítést nem kaptunk a jöttük ről.  Kedvesen fogadtuk őket és megkértük, hogy várjanak, míg érdeklődünk a hatóságoknál. Ők beleegyeztek ebbe, de kérték, hogy addig hadd látogassák meg az édesanyjukat, aki már itt van. Lekísértem őket. Útközben elmondták, hogy ők Jézus Krisztus követői, az egész családjuk megtért és örömmel szolgálják az Urat. Akkor villant belém a gondolat, hogy ezért volt olyan ismerős és vonzó a mamika! Mindjárt elmondtam örömmel, hogy én is szeretem az Urat. A testvérség édes öröme ott vibrált közöttünk, ahogy mentünk a házhoz, ahol a néni lakott. Mikor odaértünk, ők újságolták az édesanyjuknak, hogy az egyik nővérke  hívő. Úgy körülvették szeretettel, féltő mozdulatokkal, kérdezték, meséltek neki, valami hihetetlenül szép családi jelenetet láttam. Teljesen megfeledkeztek arról, hogy én ott állok az ajtóban. Amikor észrevettek, kedves mosollyal hívtak beljebb. Sugárzott az arcukról az Úr Jézus arcának szépsége! Jó volt közöttük lenni. Éreztem, hogy teljesen közéjük tartozom, mert testvéreim az Úr Jézusban. Egyik Igét a másik után idézték, és mindez olyan helyénvaló és élő volt! Mindenkinek az arca ragyogott az örömtől. Sajnos, el kellett köszönnöm, mert várt az esti munka, a vacsora- és gyógyszerosztás, fektetés és az ő sorsuk felőli intézkedés is. Kiderült, hogy csak éjszakára kaptak szállást, napközben hivatalos dolgaikat kellett intézniük.                                                                                                

Másnap bejött a mamikához két asszony és egy kisfiú. Az egyik asszony a menye volt. Örömmel ismertem rá, mert mikor én még kislány voltam, a mi gyülekezetünkbe járt. Azután egy roma gyülekezetbe épültek be. Megismétlődött annak az érdekes, testvéri örömnek az érzése. Akkor jobban ráértem, sokat beszélgettünk az Úrról. Csodálatos volt, hogy az Úr Jézusban ilyen közel kerülhetünk egymáshoz, ennyire egy nyelvet beszélünk!

            Csak pár napig voltak ott, mert az esőzésnek vége szakadt, az otthonukat sikerült rendbe tenni, de ez a pár nap   számomra feledhetetlen élményekkel tett gazdagabbá. Eddig is tudtam, de most megerősödött bennem az a tudat, hogy Isten gyermekei egyek, bárhol is éljenek ebben a világban. Maga a Szent Lélek kovácsolja eggyé Isten népét. Nincs szükség arra, hogy különösebb egységre jussanak, mert már most egyek! Azokkal nincs meg az egység, akik nem az Úréi.

            Ahogy írom ezt a bizonyságot, előttem van ennek a családnak örömtől, szeretettől sugárzó arca. Örülök, hogy megismerhettem őket és hogy ők is a testvéreim az Úr Jézusban!

-----------------------------------------

Vargha Gyuláné: IMÁDSÁG.         

Ó, hála neked, jó Atyám, Hogy engem úgy szeretsz,
Gondot viselsz mindig reám S ösvényeden vezetsz.
Taníts, nevelj, hogy Téged Jobban szeresselek,
Hogy ezt a földi életet Leélhessem Veled.
Híven követve Jézusom’, Lelkem hű pásztorát,
Ő jár elöl a jó úton, Ő visz a mennybe át. 

----------------------

   Elég neked az én kegyelmem... (2Kor 12:9)

Az egyik közismert és közkedvelt, remek focista szerint a futballisták nem keresnek sokat. Nem? Példának hozza fel az angol válogatott egyik ászát, a heti 250.000 angol fontot kereső, mostanság meglehetősen halovány sztár gyenge keresetét. Ez tényleg nem sok. Számítsuk csak át: 320X250.000 = 80.000.000. Ennyit keres forintba átszámolva ez a sajnálni valóan kevés bevételű focista. Hetente. Ez tényleg nem sok. Vajon meg tud élni belőle? Nem a kedélyeket szeretném borzolni, de ha jól belegondolunk, akkor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a legtöbb ember hazánkban egész életében (!!) nem keres annyit, mint a fent említett focista egyetlen hét alatt. Mégis elégedetlenkednek időnként ezek a csillagászati árakat kereső profik. Irigykedni persze nem érdemes senkire. Aki jelentősen jobban keres, mint mi  legyen bármi a foglalkozása, vagy hivatása , gondoljunk arra, hogy vajon tudnánk-e azt csinálni és olyan minőségben, mint ő? Továbbá mi, hívő emberek nem feltétlenül csak a földi dolgokra tekintünk. Mi tudjuk, hogy az odafenn valókkal kell törődnünk. A földi életre nézve pedig az Úr azt mondja nemcsak Pál apostolnak, hanem nekünk is: elég neked az én kegyelmem. Erre lehet, sokan azt mondanák, hogy Isten kegyelméből nem lehet megélni. Ám mi tudjuk, hogy csak abból lehet megélni, mert az elég. Mindenre

******************************************************************
A nap gondolata:
Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel. (Joanne Kathleen Rowling)
********************************************************
Imádság:
Istenem! Ha Te mondod nekem, hogy elég, akkor nekem se lehet más szavam. Az elég se nem több, se nem kevesebb, mint amire szükségem van. Köszönöm, hogy elég lehet nekem is a Te kegyelmed. Nem is óhajtok többre, másra vágyakozni, mint a Te mindenre elégséges kegyelmedre, hiszen ez bűnbocsátó, üdvözítő kegyelem. Áldalak érte! Ámen
     --------  -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

 

TAVASZVÁRÁS.

Hordják a városon kívülre mind
a megroskadt, sáros, jeges havat.
Ez a nagy munka minket arra int,
hogy ezt a szennyet, mi bennünk maradt,
ami szívünkre szürkén ráfagyott,
ne tűrjük, – bár sokszor kudarcba fúlt
öntisztulási vágyunk, s távlatot
reményünk sem nyújt,
mert kísért a múlt.
Magunkban nincs erőnk kihordani;
a felgyülemlett szenny mind Arra vár,
Ki tegnapi, mai, sőt holnapi
nyílt s titkos bűnünket kivitte már
– igen – a városon kívülre, hol
Isten Bárányaként megöletett.
Feloldott minket az átok alól,
s ezért szívünkben új tavasz lehet! Balog Miklós

   ----------------------------

bizonyság .

„Siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az -az ő élete ellen van” /Péld. 7,23b/. A csalétek csalogató eledel. Tartalmaz valamilyen kívánatos ételt a tőrbe ejtendő vadnak vagy madárnak, és egy bizonyos mérgező anyagot. A halászok is csalétket – az ő nyelvükön „csalit” – használnak, hogy a hal bekapja a csalétekbe bujtatott, erős, láthatatlan zsinóron lévő horgot, és zsákmányul essen a horgásznak. A vadászok műkacsát úsztatnak, amely megszólalásig hasonlít az élőhöz. Kiteszik, s amikor minden elcsendesedik, az óvatos vad – látva a magányosat – kíváncsian odaül a vízre, s a rejtekben leső vadász a lőtávolságon belülre telepedett élők közé durrant. S bizony nem kevés vad fizetett kíváncsisága és óvatossága feladásáért az életével. A képen láthatók is ezt szemléltetik az első rápillantásra. De a képen láthatóknak mély szellemi jelentésük van. A folyó, amelyben úszkálni lehet, e bűnben élő emberi nemzetség megromlott életgyakorlata. Itt nem tekintély Isten Igéje. Mindenki éli a saját akarata szerinti életet. A tőrt a Gonosz – a nagy Vadász-, minden isteni életnek az ellensége veti a Krisztusban hívőknek és mindenkinek, hogy elveszítse őket. A csalétek: „mindenki ezt teszi” – tekintetedet igyekszik elfordítani Krisztusról. Miért ne tehetnél te is úgy? Másnak szabad – neked is!? A paráznaságot és házasságtörést a társadalmi rend törvényei nem büntetik; de Isten igen, még akkor is, ha csak ketten tudnak róla. A paráznaság és házasságtörés csak két legkirívóbb területe a megromlott, bűnben élő emberiség életvitelének. De számos területe van még ezen kívül: iszákosság, pénzhajhászás, Istennel mit sem törődés. A testi ember életének ez minden törekvése. Tudd meg, hogy megromlott életgyakorlatod méltó következményét kapod. Ebből csak a golgotai kereszten meghalt Jézus Krisztus által szabadulhattunk meg, én is, te is. Csak Isten kegyelme által nem kell nekem a bűnben élők romlott életgyakorlatát élnem. Próbáld meg, hogy Isten tényleg olyan hatalmas-e, hogy Általa a romlott életből ki lehet szabadulni, és hogy a Jézus Krisztusban való hit által a keskeny úton járjatok. Kegyelme elég, hogy Vele a célba érjek, és „meglátom Őt, amint van” /1Jn 3,2b/.