558
Ne várj addig, amíg rendkívüli jót tehetsz,
Ne várd azt, hogy fényed legyen nagy!
Azt a munkát, ami rád van bízva, jól végezd,
Világíts, ahol épp most vagy!
Refrén:
Világíts, ahol épp most vagy,
Világíts, ahol épp most vagy!
Aki távol van az Úrtól, vezesd azt oda,
Világíts, ahol épp most vagy!
2. Bűnök sötét éjét eloszlatni segíthetsz,
Semmi el ne zárja utadat!
Ha csak egy lélek is látja kicsi fényedet,
Világíts, ahol épp most vagy! Refr.
3. Látod, itt van minden tálentumodra szükség,
Ragyogj, mint a szép hajnalcsillag!
Szorgos kezed ossza szét az élet kenyerét,
Világíts, ahol épp most vagy! Refr.
------------------------------------
Jézus, tiszta lényed nézve,  Lelkünk vágyik az égi fényre.
Jöjj, a szívünket átadjuk Néked,  Töltsön el öröm, mennyei béke.
Világíts! Világíts!

Refrén:
Jézus, ragyogj, töltsd be szent égi fénnyel éltünk!  Szívünk tüzét, kérünk, gerjeszd fel!
Hadd jusson el minden néphez e nagy kegyelem!  Küldd szent tüzed, mindenhol fény legyen!
2. Mért kell, ó, az éjben járnunk,  Célt, reményt vajon hol találunk?
Benned, Úr Jézus, megleltük már ezt,  Üdvünk, életünk ára a kereszt.
Világíts! Világíts! Refr.
3. Bárcsak Krisztus égi fénye  Rólunk is visszatükröződne,
Hadd lássák meg az emberek rajtunk,  Bűnünk terhétől meg szabadultunk!
Világíts! Világíts! Refr.
--------------------------------------------

Jézus, Te égi szép, tündöklő fényű név,
Legszentebb itt alant a föld színén!
Benned van irgalom, Terólad zeng dalom,
Erőd magasztalom, Ragyogj felém!
2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!
Míg Ő tart karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek, Mit árt, ha Ő veled?
Töröld le könnyedet, Jézus szeret!
3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!
Alázattal tele, Hadd merüljek bele;
Hisz idegenben jár Itt gyermeked!
4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem;
Míg a homályon át, A lelkem otthonát,
Világosságodat Elérhetem!

-------------------------------------

Túrmezei Erzsébet Hazaérkezés
Ádám késő utóda, én is az Édenen kívül születtem
"...Elég, elég a magaméból Ezután a Te utadon járok.
Ahogy kimondtam – lehanyatlott A kard a kérubok kezében
Messzetévedt, bús gyermekének Kitárta kapuját az Éden.
Fái között ott várt az Isten Ködbeburkolt, királyi fenség.
"Atyád" súgta az Istenember S elfödött az istenközelség
"Atyám" a viharvert madárka pihen el így a pelyhes fészken
"Atyám" ujjongani szeretnék, Sírni, kacagni: hazaértem…
Soha, soha ne legyek újra magam útjának átokvertje!
Védve, és virrasztva öleljen… Akaratodnak édenkertje!
Az Atya fényben állt a fák közt És gyermeke előtte, térden.
Harmatos, hűvös alkonyat volt. Ádám utóda, hazaértem."

----------------------------------------------

MEGNYUGVÁS.
Nem hágy el a jóságos Isten, Bízzál Őbenne holtodig!
Ha senki sincs, aki segítsen, Ő áld, vigasztal, boldogit.
Elhagyhat az egész világ - Ő nem hágy el, gondja van rád.

Az Ő szent akarata nélkül, Hidd, semmi sem történhetik.
Madárka a ház fedeléről Tudta nélkül le nem esik.
Tudja fejünk hajszálait, Óh, kössön Őhozzá a hit!

Ha napod beborulni látod, És könnyel sózod kenyered,
Ha oda van már szép világod, Az Isten akkor is szeret.
Földet eső termékenyít, - Szívet, ha hullnak könnyeid.

És kiderül, a lég megenyhül, Színes szivárvány felragyog,
És lejönnek hozzád a mennyből A vigasztaló angyalok:
A béke, megnyugvás, remény, S virág nyílt a tövis helyén.

Szívedben is a hit virága: Hálaimádság fakadoz,
S míg belekezdesz az imába, S érzed, hogy ajkad akadoz:
Az Isten lát és hall tégedet, S megáldja rebegésedet!

-----------------------------------------------

Farizeus fohásza.
Szeretem a Te szentegyházadat, Lakásodnak földi helyét,
De míg Zöld Gergely lesz a papunk Nem viselem semmi terhét.
Szeretlek Téged áldott Uram, Vágyom, hogy akaratod tegyem,
De a szomszédos egyháztagtól, Ó kérlek, szabadíts meg engem.
Köszönöm neked a hangomat, Az éneklésre adott idôt,
De míg Nagy Pál lesz a kántor, Az éneklésben nem segítem ôt.
Asztalodra drága Jézus Kegyelmednek kelyhét helyezed,
De ha Kiss Bálint osztja ki azt, Sem bort, sem kenyeret magamhoz nem veszek.
Minden, mi kell tőled jöttek, tied azok De ha Rácznét is segélyezik,
Az adakozásban részt nem veszek. Könyörgöm Uram, Hozzád esdekelve,
Készíts nekem a Mennyben helyet Égi lakást, de ... kérlek Uram
Semmiképpen ne a FEHÉRné mellett. Ámen.
-----------------------------------------------
Myra B. Welch: A mester érintése.
Ütött-kopott volt, s az árverező
Úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt,
S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek!
Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen!
Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem,
A terem végéből ősz hajú férfi
Lépett közelebb, s felemelte a vonót;
Letörölte a port az ódon hangszerről,
Felhangolta a megereszkedett húrokat.
Tiszta és édes dallam kelt szárnyra,
Akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező
Furcsán fojtott hangon szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért?
Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt?
Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor,
Háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
– Nem értem, mitől ez a hirtelen
Értéknövekedés? Nem váratott magára a válasz:
– A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr,
Ütött-kopott, vétkektől szennyes,
Megkaphatja bárki olcsón,
Bizony, mint az avítt hegedűt.
Egy tál lencse, pohár bor,
Perdül a kocka – és sodródik tovább.
Az ára szinte semmi, s kis híján
Koppan már a kalapács.
Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg
Nem érti, mitől a hirtelen változás,
Ami a lélek értékét megezerszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.