Thaly Lóránt: A szőnyeg.
A végtelenben, tér s időnek
Örök határin messze, túl,
A mindenségnek, múlt s jövőnek
Szövőszékénél ül az Úr.
Szövi száz meg száz emberélet
Szép tarka, hímes szőnyegét,
Hol napfényt sző belé, hol éjet,
Így lesz hol fényes, hol setét.
Szál szálba fonva, vagy bogozva,
Keresztbe szőve át meg át,
Egymás erejét sokszorozza,
És fényt és színt egymásnak ád.
De amint éltünk gyönge szála
Az óriás szőnyegbe fut,
Nem eszmél búja mély okára,
S dicsőségéről mitse tud.
S ha valaki e földről itten
A szőnyeg visszájára néz:
A szíve szinte összeretten,
Oly kuszarajzú az egész.
De fényiben egy szebb jövőnek,
A rokka mellől nézve túl:
Dicső remekmű lesz a szőnyeg,
Mit életünkből szőtt az Úr.

-------------------------------------------

Füle Lajos: A második mérföld.
A második mérföld viszi
előbbre a világot,
s a második mérföld előtt
hányszor habozva állok!
Hiszen az első is nehéz,
mikor magamra nézek.
Lásd, ennyi csak látóköröm!
TE biztos szánva nézed,
URAM, hogy meddő tegnapok
mennyit szememre vetnek...
Megjáratlan mérföldjeit
bocsásd meg gyermekednek!

---------------------------------------------

 

A zeneművész megtérése. Myra B. Welch: A mester érintése.
Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt, S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is... Már koppant volna a kalapács, de mégsem, A terem végéből ősz hajú férfi
Lépett közelebb, s felemelte a vonót; Letörölte a port az ódon hangszerről,
Felhangolta a megereszkedett húrokat. Tiszta és édes dallam kelt szárnyra,
Akár egy égi angyal éneke. Elhallgatott a muzsika, s az árverező
Furcsán fojtott hangon szólt: – Ki ad többet a régi hegedűért?
Felmutatta a hangszert és a vonót. – Ezer dollár, ki ad érte kettőt?
Kétezer dollár! Ki ad hármat? Háromezer először, háromezer másodszor,
Háromezer harmadszor!Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
– Nem értem, mitől ez a hirtelen Értéknövekedés? Nem váratott magára a válasz:– A mester érintésétől. Sok emberélet, akár a lehangolt húr,
Ütött-kopott, vétkektől szennyes, Megkaphatja bárki olcsón,
Bizony, mint az avítt hegedűt. Egy tál lencse, pohár bor,
Perdül a kocka – és sodródik tovább. Az ára szinte semmi, s kis híján
Koppan már a kalapács. Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg
Nem érti, mitől a hirtelen változás,Ami a lélek értékét megezerszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.

A zeneművész megtérése.

vágyódás az elfogadásra és megbecsülésre, nem látja az élete értelmét, Zsoltárok könyve Igevers:

Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.

Zsoltárok 37, 16 - Károly ford.

-----------------------------------------