Az új kenyér ünnepe lett.

A második világháború után újjászerveződő politikai erők többsége számára Szent István ünnepe a feudális maradványokat konzerváló társadalmi szerkezetet és a klerikalizmust, a vallás ellenességet jelentette. 1945-ben az országgyűlés megváltoztatta az ünnepnap jelentését, augusztus 20-a ekkor vált az egykori aratóünnepeket, aratóbálokat idéző új kenyér ünnepévé.                                                             
 Az aratást befejező ünnepségek egy 1901-es „szociális hangvételű” miniszteri felhívásnak köszönhetően terjedtek el, elsősorban azokon a nagybirtokokon, ahol nagyszámú cselédséget foglalkoztattak.                                                                                                                                             1945-ben még nem törölték Szent István ünnepét a kalendáriumból.   Erre 1947-ben került sor, amikor az akkori párt nyílt támadásba lendült.                                        
Úgy gondolták, ha május elsején ünnepelnek a munkások, ünnepelhessenek augusztus huszadikán a földmunkások is.                                                                                                                       Így augusztus 20-án az új kenyérre és az aratásra helyeződött a hangsúly. Néhány év múlva megint változott az ünnep tartalma. 1949-től 40 éven keresztül augusztus huszadikán a Magyar Népköztársaság Alkotmányát ünnepeltük, természetesen az elmaradhatatlan nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel.     Ujjra Nemzeti Ünnep 1989-utni időben lett agusztus huszadika.                                                                
Azóta ünnepelünk újra nemzeti ünnepként és természetesen emlékezünk az új kenyérre is,mivel aratás ünnepe is augusztusban van.        --------------------------

-Horváth Piroska ,- A kenyérdal.

Építsünk egy jó nagy asztalt, kerek legyen.
Kérjünk meg száz apró angyalt.  Ki jön velem?
Fogjunk gyalut, kalapácsot!  Üsd a szeget!
Vedd le gyorsan a kabátod!  Fessen ecset!
Őröljük meg a gabonát, legyen lisztünk.
Rendezzünk egy nagy lakomát.  Ebben hittünk.
Pufók kenyér már mosolyog, meghízik jól.
Kéményünkön füst gomolyog.  Kenyérdal szól.
Csodás cipó, - mint egy álom, végre megsült!
Mosoly ül az éhes szájon, vágy teljesült.
Jó emberek mind itt vannak, szorgos sereg.
Friss kenyérből bőven kapnak, dolgos kezek!

-Csanádi Imre ,- Cipómagyarázó.

Szőkül a búza, feje földre húzza –
le, le, learatjuk, kévébe kapjuk,
kepe-sorba rakjuk,szekéren behordjuk,
asztagba tornyoljuk.

Cséplőgép kivereti,
 gőzmalom megőrleti.
  Porzik a liszt, mint a hó,
  abból sül a friss cipó.

---------------------------------

Cantus Catolici, 1674. Szent István.
Magyarok fénye, Ország reménye,.                                                                                                               Légy áldott ,szent István király,
Szép magyar néped
Krisztushoz vitted,
Légy áldott, Szent István király,
Légy áldott, Szent István király
Szent hitben tartsd meg,
jézusnál áldj meg!
Légy áldott, Szent István király,
Légy áldott, Szent István király

-----------------------------------------------------------------

Molnár Józsefné,-Az új kenyér ünnepe.

Az államalapítás ünnepe, mely szeretettel van tele.
Az új kenyér ünnepén, hálát adunk mindenért.

Gabona a szorgos kezek munkája, a föld őket ellátja.
Aprók várnak már a napra, a feljövő virradatra.

Kínozza az éhség őket, várják már a szép időket.
A kovászt melengették, a kemencében megsütötték,

S megszegték a kenyeret, amit sok ember szeretett.                                                                     Emlékezünk a hagyományra, Szent István Királyunk napjára.
A nemzet összetartozása, augusztus 20, a történelem világa.

----------------------------------

Pataki Edit,- Áldott kenyér.

áldott a kéz, mely a kenyérért dolgozik,
áldott, ha trágyát szór, áldott, ha földet szánt,
áldott, ha gazt irt, permetez, ha gépeit
az életért vezényli éj-nap hét határt;

áldott a kéz, kötélt ha hurkol harmaton,
s ha szór szét rend közt hajnalon és vak napon,
áldott, ha rendet vág, ha markot ver, ha köt,
kévét keresztel, rak kocsit, majd asztagot,
áldott, ha csépel, s lesz mag, szalma, pelyva és törek,
áldott, ha gépeivel – magát kímélve – megrövidíti ugyanezt;
áldott, ha lisztet őröl, korpát és darát,
kovászol és dagaszt, keleszt, szakajt, formáz,
kenyér, pogácsa, lángos, kifli, kiscipó,
kuglóf, fánk, béles, rétes, torta – mind de jó!,
áldott a kéz, ha a lángot vezényli, hogy
finomra süljön, s kézbe foghatod;
legyen, ki szeg, legyen, ki szel, s mindig legyen mit osztani...
legyen mindig elég kenyér, jusson mindenkinek mindig elég ,

áldott, ki szeg, áldott, ki szel, áldott, ki ad
(ha tettet szemrehányás nem kísér), áldott, ki kér
s ki elfogad, s nem fintorogva válogat, és nem fecsérl,
áldott, mi úgy lesz részünk, mint a vér, áldott kenyér,
mely ezredekre értünk lett a kincs, kenyér, kenyér,
legyen fekete, barna vagy fehér, halál, ha nincs,
s csak akkor döbbenünk rá, mennyit ér, s áldott a száj,                                                                                       ha megköszönni kész morzsáit is...