CSAK VÁRJ, FIAM!

Fut a vonat az éjszakában, s a hajnal határához ér...
A gyermek várva-vár kinézve,  de még kevés a fény.
Még pisla lámpák s csillagok vigyázzák az éji utat és a síneket.
Kevés a gyermeknek a fény, s csillag, s az álmos emberek.

De többet nem láthat, hiába nyitja  kerekre csillogó szemét,
mert elfedi a nem látott csodákat  a messzeség, a szürkeség.
„Szeretnék többet látni! Mért nem  süt már a nap! Minek a köd? “
- nyöszörgi, már-már sír a gyermek a párás ablak mögött.

„Várj, kisfiam, várj!“ - mondja apja - „Mindjárt virrad, kinéz a nap,
s látsz kisfalut, házat, barit, virágot, ahogy a fénnyel játszanak.“
- Csak várj, fiam, jön már a hajnal! - hallom Atyám szelíd szavát,
mikor szívemben sírva nézem  az ólomlábú éjszakát.

Csak várj, fiam, túl a ködön mára gyöngykapun ragyog a fény!
- Fut a vonat az éjszakában s a hajnali határhoz ér...

----------------------------------------

Bibliám

Ha fáradt vagyok – üdítő nyughelyem. Ha sötét vesz körül – szava égő mécsem.
Ha éhes vagyok – éltető kenyerem. Ha ellen szorongat – fegyvertársam nekem.
Ha beteg vagyok – mennyei patikám. Ha egyedül állok – barát vár benne rám!
----------------------------------
CSAK HITTEL.
-lelkipásztor testvéreimnek- Belefájdulhat néha a fül is,
ha nem LÉLEKTŐL ihletett szavad. Hallgatni lehet hitetlenül is,
de prédikálni - csak hittel szabad!

--------------------------------------------

Bárki mondja,- Arany Viktortól. Bárki mondja, Ne hidd el!
Ne hidd el, Míg szíved ver!  Hallgass az égre! Térj meg végre!
---------------------------

Mt.7.6.-hoz ,- „Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy azokat lábukkal megtapodva ellenetek forduljanak, és szétszaggassanak titeket..
Gyöngy vagyok-e, ha a másikat disznónak látom?
Vagy a gyöngy tükrözi saját ormányom?-
-------------------------------------

Tiszta vagy! –

Tiszta vagy! Ragyog a lelked.
Az Istent látom benned
-------------------------
Mikor arcod nevet ,-
Mikor arcod nevet, Érzem, Isten szeret
--------------------------------------

Már nem fázom,-

Már nem fázom, A Fény a párom .
Együtt lépünk, Együtt élünk.  Lebegünk magunkban És egymásban,
Fázni már, nincs idő Ebben a világban!
----------------------------

Mondjátok! ,-
Mondjátok, miért félünk? Isten jósága, hogy élünk!
----------------------------

Miért futsz? Miért futsz?-
Hova menekülsz? Így haza sosem kerülsz!
------------------------------- -------------------------
DICSÉRET

(Bódás János)

Meghódolok Uram előtted.
Hatalmad látom, ismerem.
Neked köszönhetem, hogy lettem:
Te vagy teremtő Istenem.

Neked köszönhetem hogy élek,
s ezer halálos buktatón
nem vesztem el, - hiszen Te voltál
megtartóm és oltalmazóm.

S mert az ördög zsákmánya lettem,
és veszni tért az életem,
- hogy megszerezd, - a véred árán
megváltóm is lettél nekem.

Áldásodat meg nem becsültem,
eltaszítottam kezedet,
Te türelmesen csak megáldasz,
mert jóság vagy és szeretet.

Vigasztalás az is, ha méltán
meg-megdorgálsz, s ha néha versz,
mert bíztat a hit: gyermekednek
tekintesz, s mint Atyám, nevelsz.

S ha majd az életem kialszik,
nem zár pokol, se sírhalom.
Tenálad vár az üdv, az élet,
mert Irgalom vagy, Irgalom.