HÁTULRÓL..
'hátulról meglátsz engem, de orcámat nem láthatod' - II. Mózes 33,23.
Igen, már látva látlak, felfogva száz csodádat ámulva néz Utánad a megnyílt lelki szem.
Kapum, mely égbe tárul, kőfalam elől-hátul, TE voltál, úgy hiszem. Elszéledt éveimben
Téged rejt szinte minden: lázaim sok-sok éjén, TE ültél ágyam szélén, Párommal fogva fogtál,
Anyámmal nézve néztél, kezeddel takargattál, magamtól is TE védtél. Már hazafelé tartok.
Nem látom most sem Arcod, és mégis látva látlak hátulról: fénylik árnyad, Kereszted felragyog!
Ösvényed: mint a hajnal,kísérlek háladallal, nyomomban - angyalok...

-------------------------------------------

ÍGY KELLENE...
Béke van a gyermekszívekben: repül a szánkó, mint a szél!
Lehet-e ünnepelni szebben, ha hull a hó, ha itt a tél?
Csilingelő vidám kacajjal a szívem is úgy megtelik,
jó volna a gyermek-zsivajban szánkózni késő estelig.

De csak szemlélem, hogy pirulva húzzák a dombra szánjukat.
Lesiklanak fel-felborulva, s megint a dombra tartanak.
Így kellene... és mindig úgy kell: küszködni folyton fölfelé!
Így: szembe a dombbal, a széllel, sietni újabb cél felé!

Sodor a gondtalan, vidám had, az életkedvet hirdeti,
s szívembe lop egy tiszta vágyat:dolgozni, újra kezdeni!

----------------------------------------------

KÖNYÖRÜLJ KÖRNYEZETEMEN. URAM,
 Könyörülj környezetemen azáltal, hogy rajtam könyörülsz!
Hogy az ördögtől gonoszul gyötört, kötözött lelkek szabaduljanak
bilincseikből, s oldjak magam is, URAM, először rajtam könyörülj!
A nyelvemen, hogy mérge ne legyen, a szememen, hogy tisztátalanul
senkit ne rontson, balgán ne kísértsen, a szívemen, hogy szeretetlenül
veszni ne hagyjon senkit soha vészben! A kezemen, hogy adjon, lábamon,
hogy jóra vigyen napról-napra, míg e földön szolgálatom letelik,
és hitemen, hogy legyen benne tűz! URAM, könyörülj környezetemen
azáltal, hogy rajtam könyörülsz
---------------------------------
MENEDÉKEM!
Múló időm, Uram Teremtőm, csak forgács az időtelenből,
a véges út, a földi pálya a teremtés hasadt szilánkja.
Hogy is lehet, hogy e szilánkot jelenléteddel így megáldod?
S a halandó emberi lelket  hatalmaddal újjáteremted?

Köszönöm, hogy hinni, remélni én is ide jöhettem: é l n i !
S földi időm, ha itt letelne,kaput nyitsz az időtelenbe,
mert a múlás csalóka látszat, mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit Krisztusa éltet! Menedékem: az örök élet!

-----------------------------------------------

Micsoda hit kell hozzá
Micsoda hit kell hozzá, hogy a rend, a csírák rendje s a galaktikáké
magától lett, hogy nincs, aki teremt, csak az anyaghoz fordulhatsz
csodákér'.

Micsoda hit kell hozzá, hogy magad, te komputernél sokkal többet érő
véletlenek vak képződménye vagy, micsoda hit kell hozzá, hogy -
nem él Ő!
---------------------------------------------

-MIKOR MÁR SEMMI SEM MARAD...

Mikor már semmi sem marad az ifjúkori lendületből,
érettkori fogadkozásból: marad pár jó szó, jó imádság
azokért, akik nem szeretnek,  azokért, akik nem kívánják,
de akikért egy életen át őrt kellett volna állni, hordván
terheiket (könnyebb lett volna úgy s akkor a magunk keresztje),
szóval pár jó szó, jó imádság értelmet adhat életünknek
mikor már semmi sem marad s amikor mégis gazdagabbak
leszünk, mint bármikor korábban, mert fontos lesz az üdvösségünk,
a magunké, s a másoké is.

--------------------------------------------------------

Az Isten bankja

Isten talentumot annak ad,  Ki adósa nem marad.
Kamatoztatja kölcsönét,  Boldoggá teszi Istenét.
Részvényesei az isteni banknak  Mi mindnyájan vagyunk,
Kölcsönnel, kamattal  Mind gyarapodunk
-----------------------------------------

AKAROM

Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,  Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek .Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen  És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam, Sok lélek alatt legyek a tutaj, .                                                        Egyszerű, durván összerótt ladik,Mit a tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,Míg le nem teszi a művész a vonót.
Reményik Sándor, (Isten közelében, 17)

----------------------------------------------------

ÉN SZERETEM AZ ELNYŰTT BIBLIÁKAT

Hajlék az ISTEN, Könyve menedék! Én szeretem az elnyűtt bibliákat,
énekeskönyvek kopott fedelét, énekeit, mik meg-nem-kopva szállnak
a MENNY URÁHOZ, gyűrött bár a kotta: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...’’
Az Ige szól, és felfrissül a fáradt, élő vizet lel ismerős sorokba’...
Én szeretem az elnyűtt bibliákat.
--------------------------------

Minden út
Erről szól minden út,  Melyet ember befut.
Ki nem akarja,  Az is odajut.
Végleg önmagára talál,  S nem leli többé a halál.
Ki bölcsen igazgat utadon,  Isten az, tudom.

------------------------------------------------------

Csendprogram

Elhallgatni és meghallgatni, mások szelíd szavára adni,
tanácsot az Igéből kapni, Isten csendjében megmaradni.


EGYMÁSRA ÉPÜLÜNK

Bizony egymásra épülünk, egymást folytatjuk mindahányan.
Ímé a régi, ép kövek a templom fundamentumában!
Akik előttünk jártak itt, most is velünk az ÚR ügyében,
s a bizonyságok fellege száll nemzedékről nemzedékre.
----------------------------
ELJÖN AZ IDŐ

Eljön az idő, amikor a magunk tettei eltörpülnek,                                                                                             semmivé válnak, és nem marad semmi más kincsünk,
csupán ISTEN nagy tettei múltunkra nézve is,jövőnkre nézve is.