Arcunk keresztény-e ?
- Kérem, várjon meg itt! - szóltam egy vak emberhez a nagyváros pályaudvarán, amikor egyedül hagytam egy forgalomtól védett sarokban. Meg akartam kímélni a tolongástól, amikor a jegypénztárhoz, az információs irodába, a kifüggesztett menetrendhez és a postára kellett mennem.
Visszatérőben már messziről láttam, amint ott állt, miközben emberek loholtak el mellette. Egy gyermek bámulta, egy poggyászkocsi nagy ívben kikerülte, és egy újságárus, miután hiába kínálta az újságjait, szinte tisztelettel fordult el és ment el tőle.
A vak ember csendesen várakozott, és nekem is meg kellett állnom néhány pillanatra, mert nagyon megragadott az arca.
Várt. Türelmesen, bizalommal, összeszedetten várakozott. Nem látszott az arcán a kétségnek legkisebb jele sem, hogy talán nem jövök vissza. Az örömnek a csodálatos fénye ragyogott rajta: valaki egész biztosan újra kézenfogja.
Csak nagy sokára tudtam abbahagyni ennek az annyira kifejező, csukott szemű, várakozó arcnak a nézését. Aztán egyszerre csak fölvillant bennem valami. Tulajdonképpen ilyennek kellene lenni a Krisztust váró keresztények arcának!
                                   -,--,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,--,-,-,-,,-,-,-

Üzenet   

Egyszer megkérdezték egy részegeskedő férfi szelíd feleségét, hogyan tud olyan kedves és szívélyes lenni rossz férjéhez. Az asszony így válaszolt:
- Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért szeretném legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít magának, pedig más nincs neki.
A feleség válasza nagy hatással volt mind a kérdezőre, mind az érintett férjre, utóbbiban komoly pozitív változást indítva el...

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,-,

Van egy legenda: gőgös, hitetlen lovagról szól, aki kérkedve dicsekedett a maga hitetlenségével, s nevette és gúnyolta az Istenben hívőket.
Egy napon durván dobta földre kesztyűjét, mint a lovagok szokták amikor valakit párviadalra hívnak, s így szólt:
- Ha van Isten, én kihívom, küzdjünk meg életre-halálra!

S míg a félelemtől reszkető nép azt várta, hogy fényes villám sújtja földre a vakmerő, öntelt lovagot, ímé az égből egy pergamen hullott alá, s e két szó volt írva rá: "Isten szeretet".

Ez az üzenet megtörte a lovag gőgös hitetlenségét, s attól a perctől fogva Isten alázatos és szerető szolgája lett.

-----------------------------------------------------

Csak egy ANYA?

Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban
- egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása.                                                                     A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát.
"Arra gondolok, magyarázta az adategyeztető, hogy van-e munkája, vagy
csak..??
"Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya vagyok."
"Nincs "anya" kategóriánk foglalkozásként. A "háztartásbeli" fedi le ezt."
mondta az adatfelvevő segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen
helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy
karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő
címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő".
"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam?
Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem.
"Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként."
A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a
levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust
lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam,
hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
"Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit csinál ezen a
területen?" Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte
kívülről hallottam, amint így válaszolok:
"Folyamatos kutatási programban veszek részt
(melyik anya nem)
laboratóriumban és terepen is.
(normálisan azt mondtam volna kint és bent).
Dolgozom a Felettesemnek
(az egész családomnak),
és van már négy kreditem is.
(mindegyik lány).
Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az
emberi-szakmákban
(melyik anya tagadja?)
és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap
(inkább 24-et).
Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, "átlagos"
foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz.
Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint
kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.
Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt.
Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről
hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési
programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.
Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam
egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. Egy újabb "anya", vagy
"Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya!
Különösen, ha van egy titulus is az ajtón.
Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munkatárssá a
gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a
haladó kutatási munkatársak ellenőreivé?
Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs
asszisztenssé léphetnének elő!
Legyen kevesebb gond és több áldás házadon, és kizárólag a b o l d o g s á g
lépjen be ajtódon!