2015. június 6., szombat




Páskulyné Kovács Erzsébet.
Hányszor szólt az Úr és mentél tovább.
Vitted életed búját, baját. Ő segíteni akart neked.
Nem értetted az üzenetet?

Hányszor szólt az Úr te nem hallottad.
Helyet adtál zúgó haboknak; zivataros, sötét felhőknek:
A habok közt nem láttad Őt.?

- Mikor szól az Úr, állj meg csöndesen.
Hallgasd szavát engedelmesen! Ő segíteni akar neked:
Fogadd el végre a szeretetet!
--------------------------------------

Mt. 25, 1-13) –„ A tíz szűz példázata!”
Drága lélek talán gyakran tapasztalod,
késésedet soha helyre nem hozhatod.
Beteghez indultál, sajnos, már elkéstél,
beteg helyett, halott ágyához érkeztél.
Lázasan készültél, külföldi nagy útra,
de nem bíztad utad teljesen az Úrra!
Időbeosztásod, megint cserbenhagyott,
elkéstél: nem várt meg, kiszemelt vonatod.
Bánj hát meggondolva, bölcsen az időddel,
üdv nyitott kapuját, még időben érd el.
Mert ha csak egy perccel később érsz el oda,
bezárják az ajtót, s nem nyitják meg soha!
Akik belül lesznek, jutnak szent örömre,
te meg kívül maradsz mindvégig, örökre!
Még nyitva az ajtó: lehet, már csak érted?
Az üdv – kapujában, Megváltód vár téged!
-----------------------------------

Még ma : meghallhatod Isten hívó szavát.
még ma : választhatsz egy mainál szebb hazát.

Még ma : feladhatod kicsinyes tervedet.
még ma: rábízhatod testedet, lelkedet !

Még ma: elindulhatsz a Golgota felé.
még ma : leborulhatsz hű Megváltód elé!

Még ma segélykérőn – feltekinthetsz rája,
még ma: mentő kezét hívón feléd, tárja!

Még ma : a halálba adhatod éned.
még ma : Isten lelke újjászülhet téged !

Még ma felujjonghatsz te hontalan árva.
még ma: hazád lehet, Istennek országa!
---------------------------------------------


Tévelyegtek…” (Máté 22,23-33)

Tévelygünk, mert valójában nem hiszünk a feltámadásban, és így nem hiszünk Isten új és örök életet adó hatalmában sem (29). Ezért olyan az életünk, amilyen: csak az „itt és most” önző lehetőségeire koncentrál. Hasonlóak vagyunk Jézus korának „modern, szabad-gondolkodóihoz”, a szadduceusokhoz, akik kimondták: nincs feltámadás (23); de ha nincs feltámadás, akkor nincs hatalmas Isten, így akkor valójában ez az élet van, ami rothadás és halál. Ez az „okos” csoport gúnyolódva tesz fel Jézusnak egy kérdést, ami a sógorházasság akkori rendelése alapján (5Mózes 5,25)* akarja bizonyítani, hogy elképzelhetetlen, felfoghatatlan, lehetetlen a feltámadás utáni élet. Jézus válasza határozott bizonyságtétel arról, hogy Isten az élők és nem a holtak Istene, és az örök élet nem képzelhető el erre a világra tekintve, mert egészen más, de jó! Mindaddig halálosan tévelygünk, legyünk bármilyen eredményesek is ebben a világban, amíg nem hisszük Isten életet és új életet teremtő hatalmát, amely Jézus Krisztusban legyőzte a halált is!   2Sámuel 23
* Sógorházasság lényege: ha a férj fiú utód nélkül halt meg, akkor a feleségét vegye el az elhalt férfi testvére, és támasszon neki utódot.
---------------------------------------

Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” (Máté 22,15-22)*

A császár képe itt a mindenkori hatalmat jelenti, a mindenkori pénzt, társadalmi összefüggéseket, amelynek része és kiszolgáltatottja minden egyes ember. A „császár” ott van mindenben, falatban, gépkocsiban, vásárlásban; bele van szőve az életünk abba, amit a császár képe itt kifejez. Jézus erre a tényre mutat rá, amikor a császár képére mutat. Senki nem vonhatja ki magát ezekből az összefüggésekből, a keresztyén ember sem, mert még nem jött vissza a mi Urunk, még nem a feltámadott testben élünk. Minden „politika”. Ugyanakkor a „politika” nem minden. A hívő ember mindig kettős állampolgár, tudja, hogy nem csak földi, hanem mennyei kincsek is léteznek. Mindenünk, amink van, a császáré, de mi magunk Istené vagyunk. Minden a császáré, ami pénzzel kifejezhető; Istené pedig az, aminek nem fejezhető ki az értéke. Mit kell Istennek adnunk? Magunkat, mindenestül. Az evilági lét elképzelhetetlen e kettősség nélkül, egyébként vagy hatalmi, vagy vallási radikálisok leszünk: ebben a világban „is-is”, odaát majd „igen és nem”. Ám éppen ebben a kettősségben áll a krisztusi ember küldetése, aki a közélet sűrűjében, akár zavarba ejtően is rámutat arra, hogy nem csak a császár világa létezik!
(2Sámuel 22  //  18. zsoltár
* Jézust csupa „jóindulatú” ember vette körül, akik így is kérdezték Őt, hízelegve ugyan, de ártó szándékkal (15-17): ebben a nemzeti érzelmű farizeusok és a római bérenc Heródes-pártiak egyként viselkedtek (15-16). Az a Jézus tanít itt az „is-is” gondolatára, aki hangsúlyozta, hogy szavunk legyen „igen és nem” (Máté 5,37). Vannak olyan helyzetek, amikor nem a „csak”, hanem az „is-is” a helyes válasz. Kimondhatjuk, a mindennapi élet dolgai, helyzetei ilyenek, ahol az „is-is” szolgálja az életet. Az örök élet valóságában lehetséges a „csak”, ebben a világban az „is-is”. Persze nem valami olcsó kompromisszumról van itt szó. Mit jelent tehát mindez? A téma közéleti: az adófizetés, egy idegen hatalom által megszállt országban, fontos téma, ugyanakkor életveszélyes téma, amelyre, úgy gondolnánk, nincs jó felelet. Jézus először rámutat a császár képére, ami valóban látható volt a pénzen.

nem volt menyegzői ruhába öltözve…” (Máté 22,1-14)*

Isten országa menyegzőhöz hasonlít (2). Ez fontos szempont: öröm, bőség, asztalközösség a legfontosabb jellemzői a lakodalomnak. Jézus Krisztus eljövetelével, íme, mindez készen van (4). A menyegzőre a ház ura szólította a meghívottakat (3). A meghívottak, a hivatalosak nem akartak elmenni (3), a másodszori hívásra is fontosabb volt a föld, a kereskedés, mit sem törődtek a hívással (5). Voltak olyan meghívottak is, akik bántalmazták a házigazda szolgáit, megölték őket (6). A király ekkor haragra gerjedt (7). Isten nem hagyja szó nélkül hűséges szolgái pusztulását, Isten előbb-utóbb legyőzi ügyének ellenségeit, hogy mikor, hogyan, miként – ez Őrá tartozik. A szolga dolga csupán a hűség, küldő Urához, akár a mártíromságig, a többi nem az Ő dolga. A meghívottak egyelőre nem méltók a vacsorára. Mások felé is kitárul a menyegző kapuja: mindenki számára, akit csak találnak, gonoszok és jók is jöhetnek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ők mind méltók a vacsorára. Csak az méltó, akit az Úr kiválasztó kegyelme által azzá tett, akit menyegzői ruhába öltöztetett. Aki tehát nem tisztult meg, aki menyegzői ruha nélkül jelenik meg a vacsorán, annak előbb-utóbb nincs helye a menyegzőn. „Add rám örök ruhám, most már indulni kéne!” (Republic)
2Sámuel 21,15-22  / /  7. zsoltár
* A példázat alapgondolata: nem a hivatalosak a választottak (8). Ez nem azt jelenti, hogy a hivatalosak nem lehetnek választottak, de azt igenis jelenti, hogy a hivatalos odatartozás Isten népéhez nem automatizálja az Istenhez való tartozást. Ravasz László szerint Lukács evangéliuma úgy használta fel ezt a gondolatot, hogy a bűnösök, kicsinyek, szegények előjogát mutassa meg a kegyesek, hatalmasok, egyháziasak, a valláserkölcs kapitalistái felett. Máté azért mondja el, hogy Izráel mellett a kívülállók, a pogányok Úrhoz tartozásának lehetőségét is meghirdesse.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése