HALÁLBÓL A FELTÁMADÁSRA ,- Jn 20,24-29.  X

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!" Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő." Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!" Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek." .

-------------------------------------
 ÉRTELMEZÉS ,- Zsolt 51,1-9.

A karmesternek: Dávid zsoltára,
abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.
Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!
Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!
Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.
Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.
Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.
Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.
Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.

---------------------------------------

NYITOTTSÁG A GYÓGYULÁSRA ,- ApCsel 2,1-22.41-42

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól." Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?" Mások azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg."
Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált:
Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak,
még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.
És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget.
A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.
Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok."
Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. 

Különös boldogítás,- (Vajdai Zita, 2010.05.10)

Férfi és nő két különböző egyed,
Mindkettőben van pozitív és negatív töltet.
A plusz kiegészíti a másik hiányát,
Hogy az ne szenvedje annak a hátrányát.
Férfi és nő ketten egyek,
Ketten képesek létrehozni egy új egyedet.
Nemüktől függetlenül mindketten emberek,
De egymás nélkül hiányt szenvednek.
Közöttük egy kohéziós erő működik,
Amitől az egyik a másikhoz vonzódik.
A különbözőség egy fennálló alaphelyzet,
Mert nincs két egyforma egyed.

A férfi és nő közötti harmónia titka:
A másik elfogadása és tudatos boldogítása.
A feszültség oka pedig: egymás idomítása,
Aminek mindig megvan a negatív hatása,
Mint ahogy előbb utóbb pozitívan hat,
Ha a boldogítás a partner célja, és elfogad,
Mert a kölcsönhatás elve alapján, ami hat,
Az, akár a bumeráng, visszahat!...

Cselekedetünket kell tükrözze saját vágyunk,
Olyan bánásmódot tanúsítsunk, amilyenre vágyunk.
Egy kapcsolat sántít, hogyha féloldalas,
Ha az egyik fél mindig ad, a másik csak elfogad...
Vagy, ha az elvárás szintje a másik képességéhez magas,
Mert a képesség a férfi és nő tekintetében nem ugyanaz.

A jó szándékú készségen múlik a harmónia,
Azon, hogy képes-e az ember a különbözőséget elfogadva
Gyönyörködni a másik másságába?
Nem akarja-e átformálni, saját képmására?
Igyekszik-e kompenzálni a másik hiányosságát,
Elfogadva a saját tökéletlen, hiányos voltát?

Ha a társunkban tiszteljük Isten egyedi teremtményét,
Ha beszédünkben, tettünkben Istent dicsőítő életet élünk,
Akkor lesz harmonikus és kiegyensúlyozott életünk!

-------------------------------------------

Ami megmarad...  (Dénes Ferenc)

És elmúlik minden, mit önző szíveddel
itt lenn megszerettél és megcsodáltál:
régi életed zilált kerete, tüskés bozótja,
csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma,
s a féktelen, ifjú tombolások...
tavaszok, nyarak, bánatos őszök;
mind, mind elmúlnak. Sárguló lombok
zizegve hullanak lábaid elé,
megadva maguk...

Elhagy a barát és ellenség is elhagy...
az élet minden édes melege megfagy,
elszáll a nap, röppenek az évek,
elnémul ajkadon az örömének,
virágillattal együtt száll el
a gyermekcipős, gondtalan élet...
Ifjú álmok mézédes nedűje
s a férfikor dele, fénye, ereje,
temérdek terve, - elmúlik mind.
Ruhád kopik, az arcod ráncos lesz,
sima homlokod gondok, félelmek, könnyek,
fájdalmak ekéje szántja...
görnyed a hátad és vézna lesz a tested...
nehézzé válik durva, nagy kereszted,
s ha leroskadtál kereszted alatt,
mentő kezek éretted nem nyúlnak...
S mikor mindezek végképp elmúlnak,
közeleg a leszámolás napja.
Akkor majd úgy látod, semmid sincs:
Mit viszel magaddal?
Ha minden elmúlik, mi marad neked?

Megmarad könnyed, mit másokért sírtál.
Sóhajod, mit zogogva égbe bocsátottál
betegek, bénák kórházágya mellől.
Megmaradnak az égő, hő imák,
simogató, könnytörlő kezed
elfelejtett jótéteményei...
megmaradnak vigaszszavaid, lelkedben
a lángoló, szent hit,
sebkötözésed, önfeláldozásod,
alamizsnát nyújtó forró szívjóságod. -
És lelkedben az igaz szeretet!
AZ MARAD MEG, AMIVÉ KRISZTUSBAN LETTÉL.

AZ MARAD MEG, AMIT KRISZTUSÉRT TETTÉL!

-----------------------------------------------