Több nap elteltével azért a zsidók tanácsot tartanak, hogy őt megöljék. De tudtára jutott Saulusnak az ő leselkedésük. És őrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék. A tanítványok azért őt éjjel , a kőfalon bocséták alá, leeresztve egy kosárban. Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, nem hitték, hogy ő tanítvány. „ Apcsel.9,23-26

I.- Gyökössy Endre lelkész- lélekbúvár a szenvedélyre vonatkozólag kijelentette: minden szenvedély rombol, kivéve egy, amikor az ember szenvedélyesen szereti Istenét. Saul élete a damaszkuszi úton történt Krisztus-élmény következtében döntő változáson ment át. Iszonyatos dühével immár nemcsak nem rombolja, hanem szenvedélyes Krisztus iránti szeretetével építi az Anyaszentegyházat. Keresi a keresztyének közösségét és mindezt  teszi annak ellenére, hogy a zsidók életére akarnak törni a keresztyének, pedig kiközösítik.

II.- Mi szeretjük-e szenvedélyes szeretettel Megváltó Krisztusunkat, Neki tudjuk-e szentelni életünket? Vagy ellustult és megpocakosodott keresztyénekként megelégszünk kirakat-keresztyénségünkkel és az elmaradhatatlan vasárnapi húslevessel? A letűnt „epoca de aurban”a kirakatrendezők zsenik voltak, mert látványosan csináltak a semmiből valamit, amikor egy élelmiszerüzlet kirakatát berendezték. Adja Isten, hogy mi ne akarjunk a keresztyén kirakatrendezés zsenije lenni, hanem Saulhoz, azaz Pál apostolhoz hasonlóan szenvedélyesen szeressük és alázattal, a pofonokat is elfogadva szolgáljuk Krisztusunkat. Ámen