Roskadónak testvéri hang
Elhagyottnak galambbúgás
Viharvertnek ereszét
Haldoklónak angyalsúgás:
Ne félj, fogd a kezemet!

Gyermeknek is: "Míly szép rege!"
Bölcsnek: rejtelmek tengere
Fal. S túl rajta élő hangok.
Köd. S benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom,
Csak megnyitom, s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik
Márványvár is összeomlik
Bíborleplek ronggyá málnak
Dicsőségek füstbe szállnak
Csak ez a könyv nem tér porba...
Mintha volna élő lelke...
Ez a könyv a Mózes bokra,
Isten szíve dobog benne...

---

Gégény István,- EL NEM MONDOTT IMA.
Fáj, hogy nem szólhatok.
Bár mondtam volna ezernyi szép gondolatot,
Mégis itt ülök szavaim börtönébe zárva,
Süket csendet hallgatok.

Fáj, mert adni vágytam,
Helyette most én kapok.
Mégsem bánom már, hogy így lett,
Hisz oly gyakran hiába szólalok.

Mert az igazi fohász nem az ajkakon,
Benn a szívben fakad.
Nem száll tova szép szavakon,
Örökre bensőm kincse marad.

Szállni tanul a lelkem,
Szólni a szám,
Közben a csend néma szárnyain
Az Úrhoz talál imám

---

Istentől kapott szerep……X

Az élet egy nagy színpad
Istentől mindenki szerepet kap.
Van ki ajándéknak, tekinti, szerepet
S van, ki cipeli keresztként.

Ha ajándékként vetted szereped
Nem azt jelenti,hogy soha nem tévedhetsz,
De hűségesen újra kezded
A láthatatlan Isten, segít neked.

Ha keresztnek tekinted szereped
Más szerepét mindig könnyebbnek véled
Gondolod az lett volna jobb neked
S egyre zúgolódóbb lesz életed.

Rajtad áll szereped elfogadása
Légy Istennek hű sáfára
Legyen áldás életed már itt a földön
S szerepedben Isten neve megdicsőüljön!

---

"Ó Isten, milyen drága a te kegyelmességed, az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek."
"Légy sziklaváram, ahova menekülhessek szüntelen, rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te."
(Zsolt. 36,8; Zsolt. 71,3)
"A nehéz időben mondott nehémiási ima (Neh 2,4) menedék, ahová a hívő ember menekülhet, amikor más lehetőség nincs az imádkozásra. Az élet útvesztőiben küldhetünk egy-egy fohászt mennyei eligazításért. Amikor hirtelen veszélybe jutunk, segítségért kiálthatunk hozzá, aki megígérte, hogy megsegíti hűséges, hívő gyermekeit, amikor csak hívják Őt.
"Nincs idő és nincs hely, amely alkalmatlan lenne az Istenhez való fohászkodásra. Semmi sem gátolhat bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és kérhetjük Isten vezetését, miként Nehémiás is tette, amikor kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való belső közösséget mindenütt ápolhatjuk... Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat és mindazt, ami nyomaszt és kínoz, Isten elé. Terheitekkel soha ki nem fáraszthatjátok. Ő, aki a hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt... Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem is létezne akiért szeretett Fiának életét áldozta." (Próféták és királyok, 392. l.; Jézushoz vezető út,

---

X--Zsid 4,15 • „Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem aki megkísértetett mindenben, hozzánk hasonlóan, de bűn nélkül [anélkül, hogy vétkezett volna].”

Zsid 2,18 • „Mert amennyiben szenvedett, õ maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.”
„Vannak, akik azt állítják, hogy Jézus Krisztusnak nem lehetett ugyanolyan a természete, mint az embereknek, mert akkor eleshetett volna a hasonló kísértésekben. Ha nem volt emberi természete, akkor nem lehet a mi példaképünk. Ha nem lett volna részese a mi természetünknek, akkor nem kísérthetett volna meg úgy, mint mi, emberek. Ha nem volt lehetséges számára engednie a kísértésnek, akkor nem lehet a mi segítőnk. Ünnepélyes valóság, hogy Krisztus eljött megharcolni a csatákat, mint ember, az ember javára. Megkísértése és győzelme arról tesz bizonyságot, hogy az emberiségnek pontosan követnie kell Őt, az isteni mintát, isteni természet részesévé kell válnia az embernek is…”
„Emberi mivoltában Krisztus részt vett a mi bűnre hajló, elesett természetünkben. Ha nem így lett volna, akkor» nem tétetett volna hasonlóvá testvéreihez «,» nem kísértetett volna meg mindenben, hozzánk hasonlóan «, nem győzött volna úgy, ahogy nekünk kell győznünk, ennél fogva nem lenne az a teljes és tökéletes Üdvözítő, akire az ember vágyakozik, és akire az embernek szüksége van, hogy megmeneküljön. Az az eszme, hogy Krisztus egy makulátlan vagy bűntelen anyától született, aki nem örökölt semmiféle bűnre való hajlamot, s ennél fogva nem vétkezett, eltávolítja Krisztust az elesett világ köréből, arról a helyről, ahol szükség van a segítségre.” (Ellen G. White)