KERESZTFA TÖVÉBEN

Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.
Golgotának véráztatta hegyén,
Súlyos terhemmel járok-kelek én.
Ki vígasztal, ki ad reményt nekem?
Megtaláltam a keresztfa tövében.
Golgotának véráztatta hegyén,
Eltűnik a gond, vigasztal a remény.
Levették vállamról a terhem,
Üdvöm itt van a keresztfa tövében.
Nagyon drága a Golgota nékem,
Mert Jézusom vérét ontá értem.
Jézust látva felujjong a lelkem,
Itt maradok keresztfa tövében!
Dénes Károly

Feltámadott!

Feltámadott! – ezt zengje ajkatok.

Értelmet ad, ha nemcsak angyalok

jó híre jő. Csodálkozó szívek,

kiknek e jel több volt, mint bárkinek

az üres sírt ámulva érik el –

Péter kiált, a szíve énekel.

Feltámadott! – Ezt zengje ajkatok!

Ezt vallom én, nemcsak az angyalok.

Feltámadott! Én hitetlen hitem!

Nehéz öröm elhinni ezt híven.

Ellene mond tudás, tapasztalat,

Nem volt ilyen soha az ég alatt.

De szemtanuk szent bizonysága szól.

Ők sem értik, Tamás felém hajol:

„Figyelj reám, hogy roskadoztam ott!

De Jézus él, sebeket hordozott.”

Feltámadott! Dobogj riadt szívem!

Feltámadott! Én Uram Istenem!

Feltámadott! – Kiáltják századok,

Értelmet ad, hogy nemcsak angyalok

Zengik e hírt: kétkedő emberek,

Csodálkozó de meggyőzött szívek!

Pál is beszél, ötszázat hoz, tanút.

Csodát jelez a damaszkuszi út.

Új életét le nem tagadhatod.

Élő Úr volt, kivel találkozott.

Nem semmi ez, de megnyílt nagy titok,

Hogy Jézus él! Jézus feltámadott!

Feltámadott! Élete győzelem!

Bűn és halál, nincs dolgotok velem!

Az elmúlás az utolsó adó,

Mert ez a test bűnös és rothadó,

De épp mint Ő, majd új életre kel,

Velünk az Úr egyszer még remekel,

Kilépünk majd, s a széttört istenarc

Ragyog… ragyog… Mert győztes volt a harc,

Melyet Urunk érettünk megvívott!

Élsz én Uram! Krisztus feltámadott!

Fejes Ádám

---------------------------------

A Feltámadotthoz

Jóságos Mester, Te Feltámadott!

Testi szemeim még nem láttak Téged,

De azért Tamás én mégsem vagyok;

Nem óhajtom, hogy szent sebeid lássam,

S azokba bűnös ujjam belemártsam,

Én hiszem Uram, hogy Te vagy az Élet!

Érezlek sokszor láthatatlanul,

Amint benyitsz a lelkem szentélyébe

S áldó kegyelmed rám szeretve hull;

És hallom szelíd szavad suttogását,

Mint halkan zengő, szent mennyei hárfát:

- Fiam, gyermekem! … Béke neked, béke!…

Ó, légy vendégem sokszor énnekem!

Ó, légy már enyém úgy, hogy sohse hagyj el,

Én feltámadott, drága Mesterem!

Hogy enyém legyen a győzelmes élet

Te segíts eltiporni a bűnt, a vétket,

S önzésem sírjából, ó, Te támasz fel!

                    Vitovszki István

-------------------------------------

Csodállak, Húsvét Hőse!

Csodállak Téged, Húsvét Hőse,

Értünk feszített, meghalt Bárány,

Minden bűnösök menedéke,

Mert átmentél a halál árnyán.

Mert hűen hordtad a keresztet,

Amit válladra adott Isten,

Szereztél örök diadalmat,

Mert meghajolt Előtted minden.

Csodálatos volt minden lépted,

El nem múlhat a tanításod,

A halál kötelét letépted,

A fájdalom, a kín nem ártott.

Csodállak Téged: példaképünk,

Csodállak Téged mindörökre,

Bárcsak megértene a népünk.

Elébed hullana a rögre

És úgy mondaná Húsvét napján,

Hogy Téged követ tiszta szívvel,

Ez új világnak virradatján,

Húsvéti, boldog, győztes hittel.

Hogy csengnének mind a harangok,

Messze szállana a csodálat,

Kiáltanának mind a hangok,

Akik egy nagy csodára várnak:

- A poklok poklát itt legyőzni,

Jöjj Húsvét fehér palástjában,

S nagypéntek gyászát messzeűzni

Győzőkké tegyél a halálban!

            Kárász Izabella