Szerettem volna.

Szerettem volna élni, Ó Amikor Jézus élt,.                                                                                                      Ne csodálkozz el rajta, Megmondom, hogy miért.                                                                                 Szerettem volna lenni Az a vízcsepp parány,.                                                                                                Amely – mikor Ő mosdott – Felfénylett homlokán.

 Szerettem volna lenni Picinyke kis kenyér, .                                                                                                 Amelyet keze oszt ki Annak, ki Tőle kér. .                                                                                            Szerettem volna lenni Egy szó az ajakán,.                                                                                                           Mely vigasz lett a búsnak, Gyógyír lett igazán.  

 Ha csók lehettem volna  Kezén, hol volt a szög,.                                                                                                  Egy simogató sóhaj Haló szíve fölött. .                                                                                                                 És a feltámadáskor Szem, mely csodálkozik….                                                                                                 Mi vagyok én? Halljátok: Kis szív, mely Benne hisz!

-------------------------------

 Lengyel József  ,- KRISZTUS MENNYBEMENETELE                                              

Vedd el jutalmadat Krisztus, Ki magadat

megüresítéd vala!  Harcodnak vége lett,

minden egek felett az Úr felmagasztala. 

E példán minden szent jutalmat vár ott fent,

Bár itt nem él boldogul, Mert, hogy felemeled,

mennybe meneteled  adtad erre zálogul. 

Jobbján szent Atyádnak Tégedet imádnak

a mennyország polgári; Látják dicsőséged,

mely körülvesz téged, e föld minden határi.

Mi is leborulunk, kérvén: Tégy ott rólunk

szent Atyád előtt vallást! Félelminket vedd el,

esedezéseddel nyerj nékünk vigasztalást! 

Hiszünk, Uram, benned, Bár el kell-e menned

S nem látunk testi szemmel. Ó, viselj a mennyből

gondot híveidről, hű Pásztor, kegyelmeddel. 

Légy ott, hol nevedbe‘ gyülekezik egybe

két vagy három híved; Ha hozzád óhajtunk,

essék meg mirajtunk könyörülő szíved. 

Midőn végezetre eljössz ítéletre

az égnek felhőiben,Ülvén méltósággal

szemben a világgal dicsőséged székiben: 

Szólj nekünk ily módon, kik állunk jobbodon,

mint nyájadnak juhai:‘Kész hajlékom  rátok

várnak, ó, bírjátok, jó Atyám áldottai.

    -----------------------------------

 Lévay József,- GONDVISELŐ JÓ ATYÁM VAGY                                                         

Gondviselő jó Atyám vagy Ó, én édes Istenem!

Látom én, hogy minden elhagy E világon csak Te nem,

Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek. 

Mint az alélt bús virágra Megújító harmatot;

Vérző szívem fájdalmára Csak te hintesz balzsamot,

Könnyű sorsom terhe rajtam, Ha imára nyílik ajkam.

Rám-rám derült ismeretlen Utamon egy kis öröm:

Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm,

Hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése. 

Gyenge vagyok, lankadoznak Buzgóságom szárnyai,

Bármily híven vágyakoznak Színed elé szállani,

Ó, adj erőt, hogy míg élek, egyedül csak nékem éljek! 

Ó, add, hogyha majd bevégzem E múlandó életet,

Lelkem tisztán és egészen  egyesüljön Teveled