Lévay
Lajos,- Este.
A
nap lement, az éj beáll, Álom jő szememre.
Jó
Istenem, viselj gondot Alvó gyermekedre!
Uram,
te őriztél e napon, Te óvtad éltemet,
Benned
hiszek, benned vetem Minden reménységemet!
Add:
veszély nélkül aludjam, Karjaid között nyugodjam!
Adj
csendes éjt szüleimnek, Adj csendes éjt mindeneknek!
Istenem,
én járva-kelve, Fölvirradva, vagy lefekve
Imádlak,
mint Édesatyát. Jó Atyám, adj jó éjszakát!
-----------------------------------
Istenem, gyönge,
erőtlen száramon
Előtted meghajtom fejem,
s elsuttogom belső bánatom.
Látod, itt élek szerényen,
a nyomorúság földjén,
sokszor ellep a sötétség,
felhők tornyosulnak fölöttem,
vigasztalanság van köröttem
és minden olyan reménytelen.
Vágyam sem virulhat ki másban,
mint ebben az illattalan,
egyszerű, bársonyos kis virágban.
De lám, harmatcseppet látok,
s hirtelen felragyog benne a szemed,
Teremtőm, nagy Isten!
Fényes, ragyogó tekinteted
belőlem minden homályt eltüntet.
Megújuló érzéssel hódolok,
sok ajándékodra, kegyelmedre,
irgalmadra gondolok.
Vigyázz rám, maradj velem,
hogy Neked éljek
szünös-szüntelen.
erőtlen száramon
Előtted meghajtom fejem,
s elsuttogom belső bánatom.
Látod, itt élek szerényen,
a nyomorúság földjén,
sokszor ellep a sötétség,
felhők tornyosulnak fölöttem,
vigasztalanság van köröttem
és minden olyan reménytelen.
Vágyam sem virulhat ki másban,
mint ebben az illattalan,
egyszerű, bársonyos kis virágban.
De lám, harmatcseppet látok,
s hirtelen felragyog benne a szemed,
Teremtőm, nagy Isten!
Fényes, ragyogó tekinteted
belőlem minden homályt eltüntet.
Megújuló érzéssel hódolok,
sok ajándékodra, kegyelmedre,
irgalmadra gondolok.
Vigyázz rám, maradj velem,
hogy Neked éljek
szünös-szüntelen.
------------------------------
Lukács Géza,- A HŰ GYERMEKBARÁT
Jézus,
drága Mesterünk A hű gyermekbarát!
Szelíd
keze megsimogat, Szeretettel áld!
Jézus,
drága Mesterünk Hív kedves, halk szaván:
,,
Minden gyermek hozzám jöjjön, Mind siessen ám!”
Jézus, drága Mesterünk, Te hívtál, lásd
jövünk;
Reád bízzuk kérünk áldd meg Gyermekéletünk!
----------------------------------------------------------
AZ
ÉDENKERT ,-
Édenkertben
lakott Ádám, Éva régen,
Sok-sok gyümölcsfa volt A kert közepében.
Állt a sok fa között A tilalom fája,
Jaj, ki arról szakít, Halált hoz
magára!
Akkor jött a Gonosz Kígyónak képében,
Rászedte az embert, Oda lett az Éden!
Ám
megszánta Isten Az elbukott embert:
Elküldötte
Fiát, Ki megváltást szerzett.
A
kígyónak fejét Krisztus megtapodta,
Értünk
a keresztfán Életét áldozta.
Aki
Benne hiszen Már az meg van váltva,
Életfáról
ehet A szép mennyországba’
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése