1
Mózes 17,7,- És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és
te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy
legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. Istenem, Te
szövetséget kötöttél velem, szolgáddal, az én Uram, Krisztus Jézus által. Most arra kérlek, add,
hogy gyermekeim is legyenek annak részesei. Engedd hinnem, hogy ez az ígéret
nekem éppúgy szól, mint Ábrahámnak. Tudom, hogy gyermekeim bűnben születtek,
mint minden más ember. Ezért nem is a vér szerinti összetartozás alapján kérem
ezt, mert tudom, hogy „ami
hústesttől született, hústest az" és semmi más, hanem arra kérlek, Uram,
szüld újjá és vedd fel őket a kegyelem szövetségébe, a Szent Lélek általa.
Könyörgök továbbá minden leszármazottamért a jövő nemzedékein át. Légy az ő
Istenük, ahogy nekem Istenem vagy. Legnagyobb tisztességem, hogy szolgálni
engedtél; add, hogy utódaim is téged szolgáljanak. Ó, atyáink Istene, légy
gyermekeink Istene is. C.H.Spurgeon aug.1.
A TÉKOZLÓ
FIÚ - ATYJA VISZONTLÁTÁSAKOR
Atyám, ne fond karod nyakamra,
lágy ölelése fojtogat:
lehervadt régen orcám hamva, tartsd vissza most a csókodat -
mert vétkeztem Te ellened, nem vagyok többé gyermeked!
Koldus vagyok, rongyos ruhájú, pazarló, léha, sőt vak is.
Nem illet engem, csak a vályú, megelégedném azzal is.
Hagyd most a régit, fényeset - leszek legkisebb béresed.
Kiadtad már a rám eső részt, nem jár nekem több semmi más.
Hogy ínséget láttam s törődést, csak én, csak én vagyok hibás.
Eltékozoltam jussomat, mindent, mit név és otthon ad.
Ujjamra mégis gyűrűt húzol? Díszesre váltod rossz gúnyám?
Szíved szerelme most is unszol sok bánatjárta év után?
Ó, szív, atyai szív, örök! Eléd roskadva megtörök.
Nagyobb a szíved, mint a vétkem, mint ennen keblemben a vád.
Kivet mindenki, szomjan-étlen, Te vagy most egyetlen barát.
Magam utálom, más kerül. Te szeretsz híven egyedül.
Atyám, ölelj hát, csókold orcám, édes, akár bocsánatod.
Kit visszavártál, bűne harcán, fiad meghalt s feltámadott.
Óh, hív a ház! - add a sarut: Ki elveszett, ma hazajut.
( ismeretlen szerző)
lehervadt régen orcám hamva, tartsd vissza most a csókodat -
mert vétkeztem Te ellened, nem vagyok többé gyermeked!
Koldus vagyok, rongyos ruhájú, pazarló, léha, sőt vak is.
Nem illet engem, csak a vályú, megelégedném azzal is.
Hagyd most a régit, fényeset - leszek legkisebb béresed.
Kiadtad már a rám eső részt, nem jár nekem több semmi más.
Hogy ínséget láttam s törődést, csak én, csak én vagyok hibás.
Eltékozoltam jussomat, mindent, mit név és otthon ad.
Ujjamra mégis gyűrűt húzol? Díszesre váltod rossz gúnyám?
Szíved szerelme most is unszol sok bánatjárta év után?
Ó, szív, atyai szív, örök! Eléd roskadva megtörök.
Nagyobb a szíved, mint a vétkem, mint ennen keblemben a vád.
Kivet mindenki, szomjan-étlen, Te vagy most egyetlen barát.
Magam utálom, más kerül. Te szeretsz híven egyedül.
Atyám, ölelj hát, csókold orcám, édes, akár bocsánatod.
Kit visszavártál, bűne harcán, fiad meghalt s feltámadott.
Óh, hív a ház! - add a sarut: Ki elveszett, ma hazajut.
( ismeretlen szerző)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése