A TÉKOZLÓ FIÚ HAZATÉRÉSE

Atyám, itt vagyok, megjöttem. Kíntól gyötörten kérem bocsánatod.
Ruhám elszakadt, sarum elkopott, Éhes és szomjas vagyok.

Fiam, vártalak, mint éj a napot, Mint kakas a pirkadatot.
Fiam, áldalak, hogy hazajöttél Mint nincstelen pára,
Kit mindenki magára hagyott. Szívem ujjong, hogy itt vagy újra,
Hogy rátaláltál az útra, Ami hazavezet.
Kapsz ruhát, sarut, Kapsz szeretetet.

Atyám – mondja az idősebb fiú – Az hogy lehet, hogy hízott
Tulkot vágatsz fiadnak, És embereid vele vigadnak,
Míg én a nap terhét Hordozom hosszú évek óta,
És soha nem volt olyan óra, Hogy barátaimmal
Mulathattam volna? Még egy kecskefiat sem kaptam.

Fiam – szól az Atya -, ne légy Vigasztalhatatlan!
Örülj inkább, hogy testvéred, Ki elveszett, íme hazatért.
Megfizetett mindenért. Te mindig velem vagy,
És mindenem a tiéd. Vigadnod kellene,
Hisz testvéred feje fölül Eltűnt a halál fellege.

Elveszett és megtaláltatott, Meghalt és feltámadott!

Szerző: Makra Ildikó

----------------------------------------------

A tékozló fiú éneke.

Én Uram, Istenem, hozzád futok sírva, Tékozló fiúként kebledre borulva.
Zárj engem szerető, atyai szívedre, Tengernyi sok bűnöm ne vesd a szememre.
Ne vesd a szememre...

Jövök idegenből, sötét éjszakából, Jövök egy romadőlt, hazug, rút világból,
Tüskék megsebeztek, föld vermemet itta, Megtérő fiadat, Uram, fogadd vissza!
Uram, fogadj vissza...

Nincs más hely számomra, ahol megpihenjek S fájó sebeimre balzsamot tehessek...
Csak ez az egy út volt, végig jöttem rajta. Gyógyítsd meg a lelkem, irgalomnak Atyja,
Irgalomnak Atyja!

Vétkeztem Ellened, mikor elhagytalak, Nem kérem én tőled, hogy hívjál fiadnak.
Elég lesz egy kis zúg az atyai házban, Ott is boldog leszek örök szolgaságban,
Örök boldogságban! Somogyi Imre

LENT A FÖLDÖN ,-„ 2Móz 3,7-15.

Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent. De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!

--------------------------------------------.
VISSZATÉRÉS EGYIPTOMBA,-„   Zsolt 37,1-8.

Dávidé. Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre!
Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények.
Bízzál az ÚRban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz.
Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!
Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik:
világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.
Légy csendben, és várj az ÚRra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!
Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!