Ne beszélj elhamarkodottan…” (Prédikátor 5)

HALLGASSUNK? Kevés beszédű légy (1), hangzik az intés. Ez a figyelmeztetés főként a hitéletünkre vonatkozik, nemcsak az imádságunkra (1-2) és fogadalmainkra (3-6), hanem arra, hogy legyünk visszafogottak az Istenre való hivatkozásunkban (1), mert Isten a mennyben van, mindent lát, mi pedig a földön élünk, és az Úrra való hivatkozásunk is tele van önzéssel, vétkekkel. Ez a nyomorúság tény, ezért nagyon vigyázzunk, amikor az Urat emlegetjük (2Mózes 20,7). Hányszor hallom és olvasom, hogy hívő emberek az Isten akaratára hivatkoznak, amikor valójában az történik, hogy szegényebb helyekről gazdagabb helyekre költöznek, és nagyobb lehetőségeket ígérő munkába, szolgálatba állnak. Indoklásukban az is ott áll, hogy korábbi helyükön már elvégezték a dolgukat, azaz ott már minden készen van, általuk. Persze Isten akarata vezérelhet minket „többre”, de ha adott esetben ez tényleg így van, akkor is gőg csak Istenre hivatkozva tálalni azt, amiben saját érdekünk is erősen ott rejtőzik. A legostobább fecsegésnek bélyegzi ezt az Ige (2).*1János 4,1-

*  - De bátran szóljunk, ha Krisztus ügyét kell képviselni. Bátran, de ne bőbeszédűen; merjünk szólni, ha a kisemmizetteket kell képviselni, hiszen a hatalmon lévők mindig összetartanak (7-8). Akkor se ferdítsük ki a beszédünket, ha saját érdekeink kerülnek elő (9-16), mert nincs visszataszítóbb annál a „szentnél”, akinek csak maga felé hajlik a keze.

- Ne felejtsük, minden ostoba beszédet számon kér az Úr, azt is, amikor hamisan rá hivatkoztunk, és azt is, amikor az Ő ügyében és mások érdekében hallgattunk, miközben a magunk javaiért ügyesen sakkoztunk a szavakkal. Bizony, álmatlanok lesznek éjszakáink (11), ha így teszünk, majd mezítelenül távozunk a világból, hiszen javainkat nem vihetjük magunkkal (14), odaát pedig megkérdeznek bennünket (Róma 14,12). 

- Többnyire tehát hallgassunk, főleg az Úr nevét ne ejtsük ki hiába, de szóljunk az Úr és a másik ember ügyében, egyébként pedig csendesen örüljünk annak, ami a részünk, szívből, elégedetten, élvezve, amit Isten nekünk rendelt. Vágyódj többre, de ne vágyódj többre minden áron (17-19).

------------------------------------

Az Isten-kereső lárma
Neved sem értem, Istenem,
De van két árva, nagy szemem
S annyi bolondot látok,
Hogy e sok bolondságból
Nagy ijedelmemben,
Uram, hozzád kiáltok.

Próbáltam sokféle mesét,
De, hajh, egyik se volt elég:
Szívemben, idegimben
Kiabáló, nagy lárma
Téged keres, Fölség,
Isten, a tied minden.
 ---------------------------------------
Az Úr érkezése.
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

----------------------------

Az Isten bankja.

Isten talentumot annak ad,
Ki adósa nem marad.
Megforgatja kölcsönét,
Boldogítja Istenét.

Részvényesek e bankban
Mi mindnyájan vagyunk,
Kölcsönnel, kamattal
Mind gyarapodunk