--------------------------------------

Jeruzsálem siratása 

,, Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat… hányszor akartalak egybegyűjteni…” Maté 23,27

Siratlak veszni indult népem,

Látom ezernyi sebedet,

vakságod, rongyod, babonád,

ütött életedet,

melyben nincs öröm, vagy ha van,

az is pusztító méreg.

Kábán, tohonyán, süketen

alszik benned a lélek.

Nem hallod, hogy süvít, rohan

feletted az ítélet.

1.

Kiáltottam hozzád, de hányszor!

Írt adtam, prédikáltam,

vertelek a szó ostorával

vad prófétává váltan.

Hol a sírástól remegett,

hol tajtékzott a szám.

Száz éve se szólt tehozzád talán,

senki olyan féltőn és igazán...

    Ó népem, Jeruzsálem, te

szegény gyülekezet,

hoztam néked a vigasztaló

égi üzenetet,

s konok maradtál. Rátartin, hiún

éltél magadnak, mikor feltündöklött

szíved előtt az Evangélium!

  Úgy akartalak egybegyűjteni

Ki tudja hányszor, de te nem akartad.

Süket maradt füled, szíved kemény,

s. néma maradt az ajkad!

Ó Jeruzsálem, az ítélet

jaj, jaj,

beteljesül terajtad.

Bódás János,    Székesfehérvár, 1942.

„Akartam… ti nem akartátok!”