…oltalom a bölcsesség…” (Prédikátor 7)

Oltalom az Úrtól kapott bölcsesség. Milyen a bölcs ember? - A bölcs ember szomorú szívű, de nem megkeseredett (1-7). Az Úrtól való szomorúság jobbá teszi az embert (3), a gondtalanság pedig gőgőssé, érzéketlenné és léhává (6). Jogos szomorúságunk a halál tényéből fakad, de ez nem csüggedés, hanem reménnyel teli megszomorodás. - A bölcs ember élénk, életet szerető ember, de nem indulatos (8-14). A bölcs ember tudja, hogy min lehet változtatni, és mi az, ami nincs a hatalmában (13-14). Jobb türelmesen, bosszankodás nélkül élni, a jelent megbecsülve, nem a múltakon nosztalgiázva (8-10). - A bölcs ember nem bölcselkedik fölöslegesen (15-18), belegondol a dolgokba, de nem rágódik rajtuk felettébb (16); egyszerre van az eseményekben, és mégis az események fölött. Oltalom ez a tudás, amely mer kérdezni, de nem akar mindent megérteni, tud bízni az Úrban, hiszen az istenfélő minden bajból kikerül (18), egyszer pedig majd minden kiderül. Aki túl sokat rágódik, hamar belehal (16), és miért pusztulnál bele a felesleges elmélkedésbe? A végső dolgok úgyis az Úrnál vannak (23-25), a legfontosabbakat pedig kijelentette nekünk. - A bölcs tudja, hogy semmi és senki sem makulátlan, ezért igyekszik mindent jobban tenni, mint korábban, de megbocsátja mások hibáit, miközben nem hallja meg, ha átkozzák (19-22). Ez azt jelenti, hogy meghallja a kritikát, változtat, amin tud, de nem a szóbeszéd és a kritika uralkodik az életén és a hangulatán.* - A bölcs ember vigyáz az asszonyokkal (26-29), illetve óvatos a férfi és nő kapcsolatában. Nem véletlen, hogy ezt kiemeli az Ige, hiszen sok „bölcs” bukott meg már ezen a területen. - Urunk, könyörülj, add nekünk a Te bölcsességedet, Krisztust, benne oltalmadat, hogy megtapasztaljuk, oltalom a bölcsesség. Formálj bennünket ilyenekké, és bocsásd meg kudarcainkat.

1János 5,1-12

* Pál azt hangsúlyozta a Korinthusiaknak, hogy a legkevésbé érdekli, hogy a korinthusiak mit mondanak róla (1Korinthus 4,3). Nem azt írja, hogy a legkevésbé sem érdekli a korinthusiak véleménye, hanem azt, hogy a legkevésbé érdekli ez a vélemény, vagyis meghallja, átgondolja ezt, de nem engedi, hogy mások véleménye ráüljön életére, szolgálatára, elhívására.

Bárki mondja-

Bárki mondja,
Ne hidd el!
Ne hidd el,
míg szíved ver!
Hallgass az égre!
Térj meg végre!

---------------------------  

Feltört ugar .

 Kemény még a földem,
Kies és cudar.
Vágd belém ekédet,
Nem baj, ha mar!
Fel kell szántanod!
Ha termésemet várod.
Művelj meg!
Kéri igaz barátod.

-------------------------------  

Hallod a hangot?

Hallod a hangot?
Ha hiszed, ha nem,
Örökké hallod.
Tégy hát úgy,
Mintha értenéd!
Ne kiabáld túl az égi zenét!

Hála néked!

 Mit írhatok?
Mit mondhatok?
Hála Néked!
Belőled élek.

-----------------------------

Hálavers.

 Dicsőség Istennek,
Ki letekintett rám,
S emlékeztetett,
Hol van a hazám!

 …………………………….

In God we trust.

Sokan dicsérik csak szájukkal Istent,
De ez a kárhozattól nem ment.
Szeressétek egymást, kérte a Mester,
Ki kardot fog, kard által vész el.
Ki szenvedést átélt, és keresztet látott,
Mondhatja, bízzatok, én legyőztem a világot!

------------------------------------ 

Isten kezén.

Isten kezén van a világ,
Van-e ki nem látja?
Mikor indul meg már végre
Szívünk áradása?

---------------------------------

Jajkiáltás.

Lelkem kertjében csupasz fa áll,
Rajta kéjjel ül tort a halál.
Szívemből keserű dal fakad,
Istenem, mivé lett fiad?

 -------------------------------

Kicsiny vers.

Kicsiny vers ez
Istenem
Kérlek légy
Mindig velem!

 ------------------------

Leszállt az éj .

Leszállt az éj.
Égi kar zenél.
Ébredjetek holtak!
Feledjétek a múltat!

 ----------------------------------

Ments meg Uram!

Ments meg Uram,
Ments meg!
Régi erőm,
Nincs meg.
Rögökbe kapaszkodom.
Tegnap a holnapom.
Segíts elengedni a múltat!
Tedd élővé a holtat!