KERESZTREJTVÉNY ,-„ 5Móz 33,26-29.

Nincs Jesurún Istenéhez fogható! Az égen átszáguld segítségedre, a fellegeken fenségesen. Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta: pusztítsd! Izráel bizton lakhatik, Jákób forrása egymagában a gabona és must földjén, ahol az ég harmatot hint. Boldog lehetsz, Izráel, van-e hasonló hozzád? Nép, amelyet védelmez az ÚR! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. Hízelegnek majd ellenségeid, és te azok magaslatain lépdelsz.

----------------------------------------------

AZ ÖRÖKKÉVALÓ KAROK ,-„ 2Móz 35,20-29.

Ekkor eltávozott Mózes elől Izráel egész közössége. Azután eljött mindenki, akit a szíve indított, akit a lelke hajtott, és elhozta az ÚRnak szánt felajánlását a kijelentés sátrának elkészítéséhez, az ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz. Eljöttek a férfiak az asszonyokkal együtt, mindenki, akit a szíve arra indított, és hoztak boglárokat, függőket, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert. Mindenki ajánlott föl aranyból való ajándékot az ÚRnak. Minden férfi aszerint, hogy mije volt, hozott kék és piros bíbort, karmazsin fonalat, lenfonalat és kecskeszőrt, továbbá vörösre festett kosbőröket és delfinbőröket. Aki ezüstből vagy rézből tudott felajánlást tenni, elhozta felajánlását az ÚRnak; akinek akácfája volt, azt hozta el a különböző istentiszteleti eszközökhöz. Mindazok az asszonyok, akik értettek hozzá, saját kezükkel fonták meg, és megfonva hozták el a kék és piros bíbort, a karmazsin fonalat és lenfonalat. Mindazok az asszonyok pedig, akiket a szívük arra indított, és értettek hozzá, megfonták a kecskeszőrt. A vezető emberek pedig ónixköveket és foglalatba való köveket hoztak az éfódhoz és hósenhez. Hoztak balzsamot és lámpaolajat, fölkenéshez való olajat és jó illatú füstölőszereket. Izráel fiai közül mindazok a férfiak és asszonyok, akiket a szívük arra indított, hogy adakozzanak a különféle eszközökre, amelyeknek elkészítését elrendelte az ÚR Mózes által, elhozták önkéntes ajándékukat az ÚRnak.

TÖBB MINT ELÉG ,-„  Lk 22,14-20.

Amikor eljött az óra, Jézus asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában." Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa." És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki." 

A tékozló fiú éneke.

Én Uram, Istenem, hozzád futok sírva, Tékozló fiúként kebledre borulva.
Zárj engem szerető, atyai szívedre, Tengernyi sok bűnöm ne vesd a szememre.
Ne vesd a szememre...

Jövök idegenből, sötét éjszakából, Jövök egy romadőlt, hazug, rút világból,
Tüskék megsebeztek, föld vermemet itta, Megtérő fiadat, Uram, fogadd vissza!
Uram, fogadj vissza...

Nincs más hely számomra, ahol megpihenjek S fájó sebeimre balzsamot tehessek...
Csak ez az egy út volt, végig jöttem rajta. Gyógyítsd meg a lelkem, irgalomnak Atyja,
Irgalomnak Atyja!

Vétkeztem Ellened, mikor elhagytalak, Nem kérem én tőled, hogy hívjál fiadnak.
Elég lesz egy kis zúg az atyai házban, Ott is boldog leszek örök szolgaságban,
Örök boldogságban! Somogyi Imre

--------------------------------------

Akit Isten elhagy.

Rohan. Nem tudja merre. Kerget. Nem tudja, hogy mit.
Bolyong az Isten vertje, És keresi a semmit.
Ellene fordul minden ,Nem tudja, mért kell lenni.
Akit elhagyott Isten, Nem segít azon senki!

Fölé borulhat lágyan A lét bíbor palástja,
Éltető napsugárban Járhat fénylő határba,
Mégis elégedetlen  Nyári melegben megfagy
S minden elérhetetlen, Annak, kit Isten elhagy!

Riadt megtört szemében Kereng a régi élet,
Míg bízott Istenében…És ímé, hogy mivé lett!
Sikerülhet az álma, Lehet erős, lehet nagy,
De biztos a halála Annak, kit Isten elhagy !!

Aki elhagyta Istent, Aki Ő messze enged,
Élő halottja itt lent Az életrengetegnek.
A fényben is sötéten Bolyong, s nem látja merre,
Céltalan messzeségben Így vész el Isten vertje!
Kárász Izabella (Hozsannázó napok, I. 518. old)