1Thess 4,11,-"Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy... a tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok..." "Tekintsük szabálynak, hogy a hasznos munka a legjobb testgyakorlás az ifjúság számára... Meg kell tanítanunk az ifjúságot arra, hogy az élet komoly munkát, felelősséget és teherhordozást jelent. A gyakorlati életre felkészítő nevelésben kell részesíteni őket, mivelhogy olyan férfiakra és nőkre van szükség, akik meg tudnak küzdeni a váratlan nehézségekkel. Meg kell tanítani őket arra, hogy szükség van a rendszeres, jól beosztott munka fegyelmező hatására. Nemcsak az élet viszontagságai miatt, hanem a minden irányban való fejlődés érdekében is. Annak ellenére, hogy oly sok mindent mondtak és írtak a munka méltóságáról, mégis az a felfogás uralkodik az emberek között, hogy a fizikai munka lealacsonyító...
A gyermekek és ifjak tanulják meg a Bibliából, hogyan becsülte meg Isten a mindennapi szükségletekért dolgozó ember munkáját. Olvassanak a prófétaiskolák tanulóiról, akik házat építettek maguknak... (2Kir 6,1–2). Olvassanak Jézusról, az ácsról, Pálról, a sátorkészítőről, aki a kézműves munkát összekapcsolta a legmagasabbrendű szolgálattal... Olvassanak a bölcs asszonyról a Példabeszédek könyvében, aki »keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel... és a restségnek étkét nem eszi...«.
A friss levegőn végzett fizikai munka, amely az egész testet megmozgatja, a legjobb kikapcsolódást nyújtja a tanulásból. A kézművesség egyik ága sem értékesebb a földművelésnél. Tegyünk nagyobb erőfeszítéseket azért, hogy felkeltsük és növeljük az iránta való érdeklődést."   (Nevelés, A kétkezi munka c. fejezetből)

ELVESZETT A KIS BÁRÁNY.

Elveszett a kis bárány, vad oroszlán tépte,

Dávid pásztorgyerek volt, bátran elment érte.

Amíg küzdött, neki is kiserkent a vére,

selymes szőrű juhának életét megvédte.

Jézus juha vagyok én; rám támadt a Sátán,

jó Pásztorom értem jött, veszedelmem láttán.

Le is győzte a Gonoszt véres keresztfáján,

így tett nekem szabaddá, örök élet vár rám! Siklós József

----------------------------------------------------

A BÁRÁNY ÉS A PÉNZ.     

Elveszett a pénz, a drachma, söpört az asszony miatta,

a szemétből kiragadta, a pókhálóból kiemelte,

gondosan letörölgette, s bár volt másik kilence,

ez lett az öröm!

Kódorgott a kicsi bárány a zsenge zöld füvek láttán,

és - eltévedt a hegy hátán.

De a Pásztor ment utána sziklák zuzmós vadonába,

kereste és - megtalálta!

Vad bozótból kiemelte, vérzett: karjaiba vette,

s bár volt kilencvenkilence, ő lett az öröm!

                        *

Én nem tudom, hogy mi voltam, lehettem pénz: elgurultam,

szűk sarkok közé szorultam; de lehettem én bárány is,

aki éhes, aki fázik, s fél, ha a villám cikázik...

Énrólam szól a példázat. Elfog a boldog alázat:

kerestek és - megtaláltak!   Lukátsi Vilma