Fil 2,15-16,-"Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Isten szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között fényletek, mint csillagok e világon. Életnek beszédét tartva elébük..."

"Az igazak mindvégig érintkezni fognak a nem hívőkkel mindennapi kötelességeik végzése közben... Isten gyermekeinek »annak dicsőségét kell hirdetniük, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívta el őket«. A szívükben izzó mennyei szeretet és a krisztusi összhang megnyilvánulása életükben, mintha csak bepillantást engedne a nem hívőknek a mennybe. Hasonló... hasonlóra vágyik. Akik az áldásnak ugyanabból a forrásából isznak, közelebb kerülnek egymáshoz. A hívők szívében élő igazság áldott és boldog hasonuláshoz vezet. Így talál meghallgatást Krisztus imája, hogy tanítványai egyek legyenek, ahogy Ő is egy az Atyával. Erre az egységre vágyakozik minden igazán megtért szív. Minden őszinte, buzgó kereső részesévé válik az isteni természetnek. Lelke megtelik forró vággyal, hogy megismerje a szeretet teljességét, amely minden ismeretet felülmúl. Ahogy az isteni életben fejlődik, egyre inkább felfogja Isten szavának emelkedett igazságait, míg csak a szemlélés által át nem alakul, és vissza nem tükrözi Megváltója képmását."

-------------------------------

AZ ELVESZETT DRACHMA.

Egy drachma elgurult a sötét szobában.

Sok-sok lehetőség veszett vele kárban.

Ruhátlannak ruha, éheseknek kenyér,

betegnek orvosság, szegény adós rabnak

áhított szabadság.

Csak egy drachma, rajt császár képmása,

a többivel együtt mennyi jó forrása!

Kitartó reménnyel kereste gazdája

seprűvel, gyertyával a poros homályba’.

Mikor megtalálta, szomszédba sietett,

mert egyedül, önzőn örülni nem lehet.

A megosztott öröm közösséget teremt.

Elgurult, gyarló drachma-életem

Uram, a te szent kezedbe teszem.

Te vigyázol rá, hogy el ne vesszen,

többi drachmáiddal áldássá lehessen.   Gerő Sándor