KÖSZÖNÖM…

Köszönöm, Istenem,
hogy gondod van reám.
Bajban, nyomorban
vigyázol reám.
Nehéz próbák közt is
őrzöd gyermeked.
Áldom, magasztalom
szent szent szent neved.

-----------------------------

KÖSZÖNÖM

Csak prédikálj, Isten kis cseléde!
Körül borús az ég, köd hull a kőre.
Te borzas, pőre,
ázott kis veréb,
csak prédikálj!
Nagy Alkotónknak
te nálam is parányibb paránya!
Körülnyüzsög az óriási város.
Mögötted a felhőkarcolók aránya.
és emberek, akiknek száma nincsen,
és egyre más ruhája, arca, kedve…
Ó, prédikálj:
Mi sem vagyunk Istennél elfeledve!
Aki a csillagok elé utat szab,
s a földet mérleg serpenyőbe rakja,
nemcsak nemzetekkel törődik,
nemcsak nagyoknak nagy bajával.
Minden verébnyi létnek Ő az Atyja,
s számon van nála mind.
Alátekint:
és tudta nélkül egy se hull a földre.
Alátekint:
eledelét és útját kijelölve.
Alátekint:
Kísér ez a tekintet.
Az utainkat és a lépteinket…
A föld öléig kísér egyre minket
az atyai szempár tekintete.
Kit létrehívott, csak egyetlen-egyet,
egy porszemecskét elfeledhet-e?!
Ó prédikálj!
Nemcsak nagyokért mozdul meg a karja,
kicsinyekért is! Ugye, érted is,
ugye érettem is, ha úgy akarja?
Csak prédikálj,
te borzas, pőre,
ázott kis veréb!
Keserűen kétkedtem az elébb…
Körül borús az ég, köd hull a kőre…
És látod, most a perc, és most az óra,
hogy balga, csüggedt szívem felfigyeljen
egy csipogó kis prédikációra,
s “hiszek! tudom!”
– mosollyal továbbmenjek az úton,
és mit se féljek,
és mindent reméljek,
megint gondtalan madár-módra éljek,
és felzendüljön újra énekem.
Köszönöm, Isten szürke kis cseléde,
köszönöm, hogy prédikáltál nekem. Túrmezei Erzsébet

---------------------------------------

            2 Korinthus 9,6-7-Azt mondom pedig, aki szűken vet, szűken is arat, aki pedig bőven vet, bőven is arat, ki-ki, amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.

A talentumok példázatában két osztályt szemlélhetünk. Egyik osztályt a szorgalmas szolga ábrázolja, a másik osztályt a gonosz és rest szolga. Mindkettőre rábízták az Úr pénzét. Egyik elment komolyan dolgozni, és alkalmat keresett arra, hogy a rábízott talentumait oly módon használja fel, hogy másoknak áldására és javára szolgáljon. Nem azért él, hogy csak a maga tetszését keresse és kielégítse önző vágyait a szórakozó összejöveteleken és mulatóhelyeken és kielégítse testi kívánságait, mintha ez volna az élet célja, hanem józanul gondolkodik és megemlékezik róla, hogy csak rövid idő áll rendelkezése az üdvösségre való előkészülethez.

Isten ad erőt a gazdagság megszerzésére, és ezt a képességet nem azért adta, hogy az ember önmagát elégítse ki, hanem eszközül adta arra, hogy visszaadja Istennek a sajátját… A gazdagság áldásnak bizonyul, ha az Úr tulajdonának tekintjük, ha hálával fogadjuk és hálával adjuk vissza az Adományozónak.

----------------------------