Egy
királynak két fia volt. Érezte élete végét közeledni. Elhatározta, hogy a
királyságot valamelyik fiának adja. Próbára tette őket. - Kaptok öt-öt ezüstöt
fejenként. Töltsétek meg a palota legnagyobb termét azzal, amivel akarjátok.
Lényeg az, hogy az utolsó zug is tele legyen. Az első királyfi észrevette, hogy
a szolgák cukornádat vágnak. A napi munkájuk utolsó szálát is bevitték a
terembe. Dugig megtelt minden zug. - Látod, atyám, szorgalmas voltam. Ennél
jobban nem lehet megtölteni a termet. Add nekem a királyságot. - Várjál, még
nincs este – mondta az apja. Kihordatta a cukornádat a teremből, kitakarították
és kiszellőztették. A kis herceg meggyújtott egy hatalmas gyertyát, elhelyezte
a terem közepébe, és a fénye betöltötte az utolsó zugot is. - Tied a királyság,
fiam – szólt az apja. Nem adtál ki egy ezüstöt sem, mégis neked sikerült jobban
a feladat megoldása. “Ti vagytok a világ világossága. A hegyen
épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanak, nem rejtik véka alá,
hanem a tartóba teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti
világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék
mennyei Atyátokat.” (Mt. 5:14-16)
NEM TERMÉSZETES.
Az nem természetes,hogy egy kisgyermek épen érkezik.
CSODA!
Az nem természetes,
hogy egy kisgyermek felnő, és ép marad,
CSODA!
Az nem természetes,
hogy mindnyájunkért áll a Golgota,
hogy kicsi és nagy eljuthat oda…
Az egy nagy nagy …… CSODA! CSODA! Füle Lajos
------------------------------
OSZTÁS .
Ahányszor a fülembe cseng,mint édes, kísértő zene:
„Nézd, milyen gazdag a világ! Neked ez is hiányzik, az is kellene!”
– s a szívemben
Visszhangosan dörömböl valami:
kívánság, vágyak… hirtelen elkezdek akkor – osztani.
Feleletül a kísértő zenének
minden vélt hiányt összeszámolok.
Osztóm, az ige, hogy „Egy a szükséges dolog!”
És az eredmény mindig a hálaének.
Van Jézusom! Megnyílt a mennye felettem!
Semmivé foszlik hiányok sora..
S indulhatok tovább elégedetten:
szegény világnak gazdag vándora. Túrmezei Erzsébet
------------------------
TAVASZODIK
Köszönöm neked ezt a percet,én Istenem, hogy víg vagyok,
hogy hó olvad a lágy barázdán,
a mogyoró is bomlik sárgán,
s az égből azúr-illatok
felhője csap szívem tavába
s vitorláit ezernyi cél
hajrázó hittel újra bontja;
mint türelmetlen feslő bodza
melegszem napod fényinél,
és azt hiszem, magamba mentem
szent önzéssel mind a napod:
mert valami pótolhatatlant,
valami nagyot, halhatatlant
kell tenni most míg fény ragyog;
mintha egy boldog titkot várnék –
lám olyan régen állok itt:
nem is tudom már mit akartam,
csak simogatom szent zavarban
az árva bodza ágait… Tanka János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése