A RÓZSAKERTBEN

A rózsakertben
gyermeksereg játszik,
hancúrozik
a fűben és cicázik.
Rázza, veri
a karcsú rózsafákat,
száll száz szirom:
kitépett lepkeszárnyak…
A sok gyerek
a sok sziromra gázol,
egy ágat is
letör egy rózsafáról.
Bimbót nyitott,
már illatát lehelte,
fonnyadva lel
ma rá a naplemente.
Nem lesz soha
belőle büszke rózsa.
Kis szöszke lány
egy tüskét tép le róla:
„Nincs még ilyen,
emlékbe elviszem ezt.”
Fut is tovább,
beszéde szinte dermeszt.
Nincs még ilyen?
Ne tudd meg, szöszke lányka,
hány tüske van
az út finom porában!
Ne tudd, ne sejtsd,
milyen a dolgok íze,
s hány tüske jut
a lábba meg a szívbe!
Ha elhagyod
korod – e rózsakertet –,
ki menti meg
tüskétől árva lelked?
Bűntől ki véd,
hogy durva láb nem érjen,
ha szirmaid
ott szállnak már a szélben?!
Gyermeksereg
a rózsakertben játszik,
hancúrozik
a fűben és cicázik.
Tüskéhez ér
s kicsöppen néha vérük.
…
Imádkozom
lehajtott fejjel értük… Füle Lajos

------------------------------------

EGY PÁR CENTI.

Egy pár centi volt csak tőle
az az éles vasdarab!
Szinte horzsolta a bőre,
de a szeme ép maradt!
Egy pár centi… ennyi minden:
lépcső sarka, tüske, kő,
ennyire a veszély innen,
mely ráles és egyre nő.
Egy pár centi… Így kíséred
át a földi életen…
Köszönöm ezt a pár centit,
csodás Védelem! Füle Lajos

---------------------------------

MÁGNESEK

Bármerre tántorog a lábam,
bárhová kerget a robot,
erejét elküldi utánam,
s mágnesként vonz a karotok.
Országokat vethet az élet,
állíthat közénk falakat,
útjaimon egyre kísértek,
eleven erővonalak.
Körülvesztek, át is öleltek,
óvtok útvesztő utakon.
Mágneseim: két kicsi gyermek,
Párom, szívetek hazavon.  Füle Lajos

---------------------------------------------

A KISFIÚNK A BIBLIÁVAL

A kisfiúnk kocog a Bibliával,
csendes helyet keress tűnődve – rávall –,
mint a nagyok, „olvashat” örömére!
Hiszi, viszi, olyan komoly a képe!
Kinyitja, és botorkál szeme rajta…
Nem tudja még, hogy megfordítva tartja. Füle Lajos

MINT A GYERMEK

 „Mikor gyermek valék,
Úgy szóltam, mint gyermek” *
– Mostanában olyan kedves ez az Ige érzékeny fülemnek.
Kicsi fiúnk sok-sok mondanivalóját úgy megmagyarázza!
Díszíti virággal, menti szeretettel, értelmetlenségét
is, ha egyszer- egyszer fülem meg is bántja.
Ez az Ige sohsem szólal meg hiába.
Hisz úgy szól, mint gyermek, hisz úgy él, mint gyermek.
Pár esztendejéből így is olyan ízes gyümölcsök teremnek,
lelke mezejéről így is oly üdítő virágok fakadnak!
Talán szegényebbek leszünk mi is, ő is,
mire elmaradnak.
Szóljon örömünkre, szóljon hát, mint gyermek,
s nyitogassa szívünk rég bezárt ajtóit:
a gyermeki lelket!  Füle Lajos,-

-------------------------------------------

ÁG ÉS GYÖKÉR.

Szép az álom, fényes az elmélet,
de sok álmot megcsúfol az élet.
Mondjuk, mikor érkezik a gyermek:
szent a gyökér, az ágak is szentek,
s elámulunk, mikor le-leválnak
áldott törzsről szentségtelen ágak.
Találgatjuk évtizedek óta:
hogy teremhet rossz gyümölcsöt jó fa?
S nincs felelet, csak szomorú tények,
fiainkban kihunynak a fények.
Nem örökre tán, csak kis időre.
Talán előbb térünk pihenőre,
s mire ők is a küszöbhöz érnek,
szívükben is megszólal a LÉLEK.
Így is lehet, így is van ez néha,
másra is van ellenkező példa.
Állunk fiúnk bölcső-ágya mellett,
örülünk, hogy ékes ez a gyermek,
de szívünkön átsuhan a kétség:
kell-e neki majd az a reménység…?
Talál-e, ha kergeti az élet,
Kegyelemben ő is menedéket?
Kicsi fiúnk álmos szeme rebben,
harangoznak kinn a kerületben.
Dajkálgatunk magunkban egy óhajt:
Ugye, URUNK, egyszer neki szól majd?

S titok- Ige fészkel a szívünkben:
„Könyörülök, akin könyörültem”. Füle Lajos