Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet
az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd
pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. A jó
cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg
nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább
pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.
1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora
fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket
megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2
Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő
öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten
trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást
szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. Zsid 12,1-3.
A
BIZONYSÁGTÉTEL EREJE 1Kir 17,8-16.
Ekkor így szólt Illéshez az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a
Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy
özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Fölkelt tehát, és elment Sareptába.
Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát
szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet
valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána
kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! De az
asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan
vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban.
Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és
a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki:
Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy
kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert
így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó
nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. Az asszony elment, és Illés
beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden
nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete
szerint, amit megmondott Illés által.
Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és
tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a
Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott.
Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor
negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.
Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: "Ne távozzatok el
Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem,
hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek
meg." Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az
időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" Így válaszolt: "Nem
a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a
maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a
Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt
egészen a föld végső határáig." Miután ezt mondta, szemük láttára
felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben
feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában,
és ezt mondta: "Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a
Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt
felmenni a mennybe."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése