MAI GYERMEKEK HÁLÁJA

Mi csak a mesékből tudjuk, mi a szükség,
mert a valóságban sosem éheztünk meg.
Ruhánk, cipőnk mindig volt a mennyi kellett,
sosem fagyoskodtunk hideg kályha mellett.
De jó, hogy ez így van! Legyen hála érte
korunknak, mely a jót ránk ily bőven mérte!
Mégis akkor lennénk igazán hálásak,
ha sosem éreznénk magunkat árváknak.
Szüleinktől csak ezt halljuk, mi gyermekek:
„Megint nem érünk rá játszani veletek,
mert pénzt kell keresnünk autóra, lakásra,
új bútorra, tengerparti utazásra,
no meg játékokra és meséskönyvekre!’’
Elhisszük, hogy jó ez, szükség van minderre.
Mégis jobban tudnánk örülni mi annak,
amikor szüleink nekünk időt adnak.
Időt az övékből és türelmet hozzánk.
Jobb ez nekünk, mintha a pénzünket hozzák.
Akkor lennénk tehát igazán hálásak,
ha ilyen alapja lehetne hálánknak.
Jobban felfigyelnénk akkor az Istenre,
akinek Jézusban ránk is volt ideje.
Jobban hinnénk akkor, hogy nagy jövő vár ránk,
s mindezért akkor lesz igazi a hálánk! Balog Miklós

-------------------------------------------

TEMPLOMSZENTELÉSRE

Ó, Istenünk, ez ünnepen
mi hálás szívvel, könnyesen
szent házadért dicsérünk.
Száll boldog hálaénekünk,
mert itt adsz békét minekünk,
itt lakozol Te vélünk.
A fájó szívet enyhíted,
szent asztalod megteríted.
Megelégítesz bennünket.
Eltörlöd minden vétkünket.
Halld, Istenünk, ha száll feléd,
ha száll feléd:
a boldog hála énekét!
Mint szarvas, forrás hűs vizét,
úgy szomjazzuk a Te Igéd,
az élet bő forrását.
Szent hajlékodba sietünk,
mert Uram, Téged keresünk
s a Te kezed áldását.
Szent házad édes otthonunk,
hol Téged vígan áldhatunk,
hol új életre ébredünk,
mert Te vagy utunk, életünk.
Halld, Jézusunk, ha száll feléd,
ha száll feléd:
a hála boldog énekét! Túrmezei Erzsébet

----------------------------------------------

A SZÁZADIK ZSOLTÁR

Ujjongjatok, földi népek,
A mennyország Istenének,
Szolgáljátok vidám dallal,
Boldogsággal, diadallal.
Ő az, aki megalkotott,
Megsegített, meghallgatott. –
Mi vagyunk a kedves nyája,
Kiknek a föld a tanyája.
A kapuin menjetek be,
Hála égjen szívetekbe’,
Köszönjétek meg a kegyét,
És áldjátok dicső nevét.
Mert nagy az Ő kegyessége,
Száll nemzetről nemzetségre,
Hűséges és véghetetlen
Irgalomban, szeretetben.  Ismeretlen szerző ford.: Bókay János