Tisztíts meg, Uram!

„Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.”  (19. Zsoltár 13. vers)

Ma , minden úgy indult, mint mindig; ébredés, hála az új napért, az új lehetőségért, majd ki az ágyból, mosakodás, aztán a reggeli dicséret...

Igen, a reggeli dicséret, mellyel ma oly különösen megérintettél, Uram.

Mert oly sokszor gondoltam magamról, hogy végül is jobb ember vagyok, mint "egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák"(Lk.18:11), s ha nem is böjtölök hetente kétszer, de imádkozok, olvasom a Bibliát, evangelizálok, bátorítom a betegeket...

És most elém tartod ezt az Igetükröt, és azt mondod; Gyere, nézd csak! Tényleg minden rendben van az életedben? Valóban jobb vagy, mint mások?

Lehet, hogy alzatosnak és szelídnek mutatod magad, de belül majd szétvet az ideg. Magabiztosnak látszol, de oly gyakran hatalmába kerít az aggódás és félelem.

Az imádság és a Bibliatanulmányozás is néha csak formális vallásoskodás, nincs benne a szíved, lelked…

S tudod, lehet, hogy ezzel az álarccal embereket becsaphatsz, sőt még magadnak is megmagyarázhatod, hogy ez nem úgy van, de engem, aki ismerem minden álmod, minden titkos vágyad, minden gondolatod, előttem nem titkolhatod.

Ó, Uram miért is tenném? Mi értelme lenne tagadni bármit is?

„Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem.” (Zsolt.139:7-10)

Nem menekülök tovább, hanem hozzád jövök, és Dáviddal együtt kérlek:

„Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.” (Zsolt.19:13-15)