A huszadik zsoltár a király zsoltárok közé tartozik. A
királyért való könyörgés fontos szerepet töltött be a nép életében és még
erőteljesebben kellett a királyért könyörögni, amikor valami veszély
fenyegette, ha háborúba készült. Ilyen helyzet áll a huszadik zsoltár
hátterében is és a 2-6 versben a papok könyörgését olvashatjuk. Talán ismerős ez
ma is. Könyörgünk Istenhez elöljáróinkért, hogy úgy tudják vezetni a nemzetet,
hogy az a legjobb legyen, Isten akaratával megegyező lehessen.
Abban a háborúban, ahol az Istenéi küzdenek azokkal, akik
Isten nélkül élnek ott egyértelmű bukás tapasztalható az istentelenek számára.
Azok, akik Isten nélkül járnak „meghanyatlanak, és elesnek”, de akik Istenéi
felkelnek és felsegítik egymást. Ezeket a verssorokat egy személy mondja, és az
Úr nevéről emlékezik meg. Segítségül hívja az Úr nevét, és biztosítva érzi
magát arról, hogyha el is esne, lesz, aki felsegíti, aki megragadja a karját és
együtt tovább mehetnek.
Mégis úgy látjuk, hogy egyesek becstelen módon jutnak előre,
nem hívják segítségül Isten nevét, és még csak nem is tesznek semmilyen
említést róla. Az Isten ismer és tud mindent, és egy biztos, hogy Ő az
ígéreteivel nem késik. Mi nem tudhatjuk az idejét és a módját az isteni
igazságszolgáltatásnak, de az aki Isten nevét segítségül hívja, és hite van az
Isten mindenhatóságában, egész biztos, hogy választ kap minden kérésére és
kérdésére. Nem
feltétlenül akkor, amikor mi gondoljuk, hanem akkor, mikor az számunkra a
legnagyobb hasznot hozza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése